A kosár

Délelőtt megérkeztek a csomagjaink. Legalábbis az a részük, ami a repülőn jött. Örültem nekik nagyon. Itt egészen máshogy nézett ki a csomagok érkezése, mint annó Dublinban. Felhívtak, amikor itt voltak a ház előtt, lementem hozzájuk. A mélygarázsba nem tudtak bejönni a teherautóval, de szerencsére van lift az épületben (amiről nem is tudtam, mert eddig nem használtam). A repölőn csak hat doboz jött, azt feltették egy kis gurulós kocsira és meg is voltunk. A lányokat jó előre bezártam már a hálóba, hogy az ajtónyitogatásnál ki ne szökjenek. A dobozokat egyesével hozták be, nekem papíron pipálnom kellett a számokat, hogy mind megvan. Ez rendben is volt. Aztán elkezdték kibontani őket, és a dolgokat a megfelelő helységekbe elrakni: ágyneműt és ruhát a hálószobába (ami akasztón volt, azt be is tették a szekrénybe), konyhafelszerelést a konyhába, egy-két apróságot pedig a nappaliban hagytak. Hipp-hopp megvoltak, akkor jött még egy csomó papírmunka és kész is voltunk.

A csomagban jött egy kosár is, amit párom édesanyja készített gyékényből. Ezt a kosarat a lányok szokták alvásra használni, de az utóbbi egy évben csak a Lizát láttam benne. Most ahogy a kosarat elhelyeztem a kanapé egyik felén, Liza rögtön bele is költözött. Aztán pár óra alvás után kimászott. Akkor jött az Explorer és ő is aludt benne egyett. Közben Liza is megint megkívánta a kosarat, úgyhogy megpróbált bemászni Expi mellé. De ez a kosár szigorúan egy macskás, úgyhogy ki kellett várnia a sorát. Türelmesen aludt addig a kanapé háttámláján (ahol amúgy is szokott) és amikor végre felszabadult a kosár, bent is volt. Aztán az Expi nézet bután, hogy akkor ő most hogy fog oda visszajutni?