Friday, July 31, 2009

Baseball Game

Baseball meccsen voltunk San Francisco-ban, árom egyik kollegája szerzett jegyeket ma estére. Útközben felkaptuk a jegybirtokos kollegát, meg a srácot, aki vasárnap vacsizott nálunk, és négyesben beautóztunk a hideg, ködös San Francisco-ba. Felöltöztem rendesen: farmer, póló, pulcsi és még széldzseki is volt rajtam. Gondoltam, ez elég lesz. Tévedtem, ez kevés volt. Főleg a stadionban, ahol nem túl meleg fa padokon ücsörögtünk. Nap nem sütött, viszont köd szitált és szél fújt. Láttam sokakat, akiknek sokkal jobban ment ez a felkészülés: takaró, párna, télikabát, sapka - volt ott minden.

A játékról nem tudtunk semmit, és nem ültünk túl jó helyen. A képet akkkor készítettem, amikor már jöttünk el, és a kifele vezető úton közelebb kerültünk a pálya lényegi részéhez is. Na jó, a srác, aki a jegyeket szerezte, értett a baseball-hoz, ő elmagyarázta a játék lényegét. Ez segített. Meg a hami is, amit a meccs előtt és a közepén elfogyasztottunk. De így sem maradtunk végig, a másik srác nagyon fázott, rajta csak egy vékony pulcsi volt meleg cuccnak, így hamarabb eljöttünk. Sajnos pont az előtt, hogy a San Francisco csapata megszerezte egyetlen pontját. De jó este volt, lehet, hogy megyünk még máskor is.

Wednesday, July 29, 2009

A macskapanzió projekt folytatódik

Ma ismét a macskapanzós projektet gyűrtem. Fogtam magam, és meglátogattam két közeli panziót személyesen. Mindkettőben megmutatták, hogy hol laknak a macskák, elmondták a tudnivalókat. Az egyikre azt mondtam, hogy oda nem visszük a lányokat, a másik hely viszont szimpatikus volt, szerintem a szeptemberi hazautazásunkkor ott fognak lakni. Ott nem ketrecben tartják a macsekokat, hanem egy nagyobbfajta szobában szabadon. Van nekik néhány játék, ülőalkalmatosság és kaparófa is.

Ebédre átmentem Avital-hoz. Kigondoltuk, hogy ha ebédidőben találkozunk, az neki is belefér, és egyikünk sincs egész nap egyedül. Finomat főzött, csirkés-zöldséges tészta volt, meg fincsi epres saláta. Holnap én főzök, nálam répaleves lesz barnakenyérrel és utána vmi kis zöld saláta.

Monday, July 27, 2009

Újra macskapanzió keresés

A hétvégén lehet, hogy elmegyünk Yosemite-be, és még az is lehet, hogy két éjszakára. Úgyhogy nekiálltunk ismét macskapanziót keresni. Igen, van egy, ahova vittük annó a lányokat, de jó messze van meg minden. Találtam is néhány új helyet, meg gondolkoztunk a pet-sitter-en is. Találtunk egy szimpatikus lányt, majd meglátjuk, lehet, hogy az lesz belőle.

Sunday, July 26, 2009

Mount Tamalpais 2

Másnap reggel meglepően barátságtalan időjárás fogadott minket. Köd volt, hideg, szél fújt. A kép azt mutatja, hogy mit láttam meg először, amikor kinyitottam a sátor ajtaját, és kikukucskáltam rajta. Nem mondanám, hogy túl sok kedvem volt kimászni a hálózsákomból, de nem volt más esélyem: reggelizni akartam. Kimásztunk, összeraktuk a holmijainkat, elvittük vissza az autóhoz. Útközben megnéztük a répát is, hogy nyuszi barátunk mit kezdett vele. Megcsócsálta, az biztos. :) Indulás előtt még megreggeliztünk a tegnapi asztalnál kint a parton. Addigra már kezdett jobb idő lenni, levettem a pulcsimat is.

Aztán elindultunk autóval kifele. Gondolkodtunk, hogy hogyan is legyen a mai nap, merre kiránduljunk még, vagy csak menjünk haza? Aztán az úton hazafele megláttunk egy bejáratot egy túristaúthoz, és mellette még kb. 3 autónyi hely is volt. Az egyiket elfoglaltuk, és elindultunk a túristaúton. Nem mentünk túl sokáig, az első igen lapos, de azért kényelmes padnál megálltunk, megebédeltünk, aztán visszafordultunk. Aztán hazavezettünk, útközben megálltunk egy Chipotle-nél, és vettünk egy-egy burrito-t magunknak.

Itthon aztán nekiálltunk szépen elfogyasztani. Amikor már majnem meg is ettük, megcsörrent párom telefonja. Egy egyetemi ismerőse, épp itt van Mountain View-ban, ma este érkezett, és ha van kedvünk, szívesen összefutna velünk. Elmentünk érte, elhoztuk hozzánk. Ő kapott egy pizzát vacsorára, aztán Catan-t játszottunk. Pókerre sajnos nem tudtuk rábeszélni. Miután azonban Catan-ban jól elvert minket, hazavittük, hagy aludja ki magát a hosszú út után.

Saturday, July 25, 2009

Mount Tamalpais 1

Kirándulni mentünk. Úticél: Mount Tamaplais. Ez egy State Park, nem sokkal San Francisco felett. A képet egy kedves Ranger (parkőr) bácsi készítette rólunk egy hegyecske tetején, ahova nem a túraútvonalon, hanem úgy toronyiránt mászva jutottunk fel. Gondoltuk, szép lesz onnét a kilátás. Igazunk volt. :) Az a nagy fehér ott lent nem a tenger, azok a felhők.

No de kezdjük az elejéről. Péntek reggelinél találtuk ki, hogy csinálni kéne valamit a hétvégén. Mondjuk kirándulni egyet. Gondoltam, akkor én nézek valami jó kis parkot a környéken, meg esetleg foglalok szállást is, a biztonság kedvéért. Így is lett, Mount Tamalpais-t találtam először, ott volt szombat éjszakára még szabad camping hely is, úgyhogy azt gyorsan lefoglaltam. Péntek este, ahogy párom hazajött, rájöttünk, hogy igenám, de van nekünk egy macskánk is. Róla pict elfeledkeztünk. De szerencsére van nekünk szomszédunk is, Avital. :) Megkértem, hogy etesse meg a macsekot szombat este és vasárnap reggel. Almozni nem kell, azt megoldottuk máshogy. Két alomtálunk is van, de általában csak egyet használunk. Most megtöltöttük mindkettőt, hogy Expi nyugodtan járhasson dolgát intézni.

Aztán elindultunk. Úgy gondoltuk, nem megyünk át San Francisco-n, hanem az öböl túloldalán megyünk fel, és majd a Richmond-San Rafael Bridge-en jövünk vissza a mi oldalunkra a parkhoz. A híd szenzációs volt. Készítettem róla képeket én is, a Picasa oldalamon majd metaláljátok, de ez a hivatásos kép amire a link mutat azért jobb. :)

A parkban megkerestük a ranger-t (parkőr), megkérdezgettük tőle, hogy merre van a kempingünk, merre érdemes túrázni, kaptunk tőle térképet. Aztán bekentük magunkat naptejjel, magunkhoz vettünk némi inni- és ennivalót, majd nekivágtunk az egyik körútnak. Jó kis túra volt, nem túl hosszú, nem túl megerőltető. Az elején egyszercsak felmásztunk egy dombra, gondoltuk, onnét majd jó lesz a kilátás. Valóban az volt. Ott készült a kép, amivel a mai bejegyzés kezdődött. Aztán visszasétáltunk a megkezdett útvonalunkra.

Útközben elértünk Stinson beach-be. Ott a közértben vettünk hamit (1 baguette, 2l tej, 1 zacsi bébirépa, 1 doboz sajtkrém a répához, 2 adag csokiskeksz). A séta további részén megettük a bagettet és a tej felét megittuk. Stinson beach-ben láttam ezt a jópofa B&B-t is. Aztán visszaértünk az autóhoz, és elmentünk a kempingünkbe. Ez egy kicsit odébb volt, szép helyen nagyon. Csak 5 sátorhely, és kb. ugyanennyi faházikóból állt az egész kemping, és az ide vezető utat sorompó védte. A lakat kódját szerencsére a ranger-től még megtudtuk, különben gondban lettünk volna.

Felállítottuk a sátrat, felfújtuk a matracot, konstatáltuk, hogy kispárnát és zsebplámpát nem hoztunk. Majd megettük a vacsoránkat a kis piknikasztalnál magasan az óceánparton, miközben pelikánok és hasonló vízimadarak repültek előttünk. Később, amikor jöttünk vissza a mosdóból (tus nem volt, csak mosdó és wc), láttunk egy helyes kis nyuszit. Valami bogáncs félét majszolt. Később vittünk neki répát, de őt már nem találtuk. A répát azért ott hagytuk, hátha később még visszamerészkedik oda. Aztán lefeküdtünk aludni.

Friday, July 24, 2009

baby lock

Vettem egy varrógépet. Egy baby lock-ot. Gyönyörű, okos, halk, mindent tud és még többet is. Teljesen oda vagyok érte. Az Eddie's Quilting Bee boltjában vettem. Kaptam tőlük ugyanis e-mailt, hogy éppen nagy clearance (kiárusítás) van náluk varrógépekből, mert behoznak egy új márkát is, és kell a hely. Gondoltam itt a lehetőség a varrógépem korszerűsítésére, cseréjére. Elmentem, körbenéztem, beszélgettem az eladóval, választottam, megvettem, és boldogan hazajöttem.

Itthon aztán persze gyorsan rögtön ki is kellett próbálni. Lehetőleg az összes öltést is, amit tud. Elsőként csak varrtam vele egy újabb napszemüvegtokot (az látható a képen), aztán egy darab anyagon kipróbáltam az összes öltést, amit tud. A gomblyukazást egy lépésben, teljesen magától csinálja, és vannak csinos, dekoratív öltései is. De a legjobb, hogy van sebességszabályozója, nem rohan folyton el az anyaggal miközben én még észbe sem kapok és rég túlmentem a jelölésen. Úgyhogy most aztán már végre tényleg befejezem az összes megkezdett varrási projektemet. A szürke nadrágot, a barna szoknyát, a pöttyös ruhát, a halloween tányéralátéteket. Aztán jönnek az új tervek, a kirándulónadrágok, a kirándulókalap páromnak stb.

Thursday, July 23, 2009

GRPG délelőtt és este

Ma bementem a GRPG-be, Lindával ebédeltem. Arra gondoltam, visszamegyek hozzájuk is önkénteskedni. Linda örült nekem, meg a többiek is az irodában. Jövő hét csütörtökön már megyek is be, egyelőre a recepción fogok őrködni.

Aztán estefele visszamentem, mert van ott egy Yoga in the park című program, gondoltam az jól hangzik. Kellemes volt nagyon kint a parkban, a füvön tornázni. Bár roppant egyszerű gyakorlatokat csináltunk, jól esett a mozgás.

Tuesday, July 21, 2009

Szerelek

Ma összeszereltem a nagy gépet, hogy ne a kis laposomat használjam folyton. Jó, valójában nem volt nehéz dolgom, csak a hátába be kellett dugnom az összes megfelelő kábelt, hogy legyen árama, hozzákapcsolodjón a monitor meg a billentyűzet, meg az egér. Ja, és hogy persze internetet is kapjon. Megoldottam, majdnem segítség nélkül. így jobb, ezen a nagy képernyőn kényelmesen elfér minden, és asztalnál ülve gépelni is határozottan kényelmesebb.

Monday, July 20, 2009

Ez is előfordulhat

Arra gondoltam, hogy nem biztos, hogy minden napról lesz bejegyzés. Vannak kicsit unalmasabb napok. Mint a mai is. Ez a nap ugyanis papírok rendezgetésével és blog írással telt. Ezen nincs mit ragozni.

Sunday, July 19, 2009

Programok kettesben

Délelőtt elmentem Avitallal Michaels-be. Most ő vitt engem, nem én őt.

Aztán párommal ebédre lementünk grillezni - pusztítjuk a tegnapi party-ra vásárolt húsok maradékát. Igen sok maradt, még vagy 3 napra meg van oldva az ebédem. Aztán moziztunk (megnéztünk egy újabb filmet), majd pokereztünk. Kellemes nap volt ez a mai is. Pláne, mert pokerben egyszer én nyertem. :)

Saturday, July 18, 2009

Garage Sale & BBQ Party

Ma reggel a lakóparkunkban Grage Sale volt. Az épületek közötti nagy gyepre lehetett kitelepedni az eladni való cuccokkal és várni a lelkes vevőket. Így tettünk mi is: egy pokrócot leterítettünk, és arra kiraktunk néhány régi ruhadarabot, gyertyát, ezt-azt, amazt. E is adtunk néhány holmit, 7 dolcsit kerestünk a dologgal.

Aztán gyorsan elrohantunk bevásárolni, mert délután 3-ra vendégeket vártunk. Mark, párom kollegája, és Rachel, a felesége voltak a meghívottak. Mivel Mark allergiás a macskákra, grill party lett. Szóval, leugrottunk a Whole Foods-ba, megvettünk mindent, ami a listán szerepelt (na jó, a krumplisaláért még be kellett ugranunk hazafele a Safeway-be), és hazajöttünk. Itt aztán gyorsan nekiláttunk mindent szépen előkészíteni, a zöldséget megmosni, felszeletelni, gyümölcsöt mostni, dip-eket csinos tálba kitenni stb. Desszertnek vettünk egy gyümölcstortát, ill. készítettem gyümölcsnyársakat. Legnagyobb meglepetésemre 3:10-re minen további nélkül végeztünk, és a konyha is egész tisztességesen nézett ki.

Fél négy körül meg is érkeztek vendégeink. Pár percre felhoztuk őket, hogy megnézzék hol lakunk. Aztán csak felkaptunk mindent a hűtőből meg mellőle és irány a kedvenc grillező helyünk. Szerencsére szabad volt, úgyhogy nem kellett tovább keresgélnünk. Letelepedtünk, csipegettünk kekszet, bébi répát, ilyesmit fincsi dip-ekkel. Aztán nekiláttunk a sütésnek (csirkecomb, hamburger husi, kolbász - ki mit szeret). Közben Blokus-t játszottunk, amiben természetesen párom nyert, én az utolsó lettem.

Eszegetés után aztán jöhetett a desszert és beszélgetés estig. Kellemes délután-este volt. Aztán amikor feljöttünk, még gyorsan levittük Expit járni egyet a kertben. A mi teli gyomrunknak is jól esett a séta, és a leányzó is örült, hogy kicsit kiszabadulhatott. Aztán még egy filmet is megnéztünk - valami ökörséget, de sokat nevettünk rajta.

Friday, July 17, 2009

Farmers' Market, Wine Tasting

Délelőtt elmentem a Farmers' Market-re a lakóparkunk lakóival. Na jó, kevesekkel. A programrendezőn kívül a dél-kórai házaspár jött (akikkel kedden jártunk Mountain View-ban), valamint a menyük és az unoka is velünk tartottak. A piacon nem töltöttünk túl sok időt. Nem túl nagy, és ha tudja az ember, hogy mit keres, hamar végezni, még a sok kóstolóval is. :) Vettem fincsi szép málnát, epret, kék áfonyát - jó lesz majd gyümölcsnyársnak. Na jó, a málna nem, de azt úgyis megeszem még hazafele a villamoson. :) Vettem még zöldséget is, szépen megtöltöttem a Trader Joe's zsákomat.

Hazafele már csak ketten jöttünk, a programrendező (Michael) meg én, a többiek gondolták még eltöltenek egy kis időt San Jose belvárosában. Aztán kis itthonlét után párommal délután lementünk a Wine Tasting-re. Mi voltunk az egyetlenek Michael-en kívül, most még az ő felesége sem volt ott. Kicsit azért elbeszélgettünk vele, aztán megmutatta a két gyönyörű és hatalmas kutyájukat. Talán Dán dog-ok, nem tudom, de szépek és órásiak.

Thursday, July 16, 2009

Dobozok



Zabpelyhes dobozokat vontam be scrapbooking papírokkal. Reggelire saját készítésű müzlit eszünk, mert itt olyat nem kapni. Vannak mindenféle színes, ízes pelyhek, de azok nem nekünk valók. A müzli ill. a sima zabpehely tárolására régi zabpelyhes dobozokat használunk. Gondoltam, kicsinosítom őket. A képen látható az eredmény.

A felirat: Home-made muesli, May contain anything (Ház müzli, Bármit tartalmazhat). Hogy miért? Itt mindenre ráírják, hogy milyen allergén cuccok lehetnek egy termékben: földimogyoró, soya, tejtermék stb. Hosszú litánia helyett és óvatlan vendégek figyelmeztetésére került a felirat a dobozra.

Wednesday, July 15, 2009

Meleg van

Ma folytattam a spájz és a konyhaszekrények berendezését. Meg csavarogtam a városban. De nem sokat, mert nagyon meleg van. Azt hiszem a hőmérséklet nem több 35-36 C-nál, de sokkal többnek érezni valahogy.

Aztán este párommal együtt elmentünk a Cooking Class-ra. Most egy női szakács van, nem igazán volt szimpi. A hami finom volt, de semmi extra, többet vártam a dologtól. Volt grillen sütött steak, olasz kenyérsaláta (ez saláta, amiben fincsi grillen pirított kenyérkockák is voltak), valamint valami sütemény, ami sajnos nem sikerült a tervek szerint. Az íze jó volt, a formájával akadtak gondok.

Tuesday, July 14, 2009

Downtown MTV trip

A lakóparkunk a mai napra Mountain View-ba szervezett kirándulást. Gondoltam elmegyek, hátha jönnek egyéb népek is a környékről, akikkel érdemes összeismerkedni. Jöttek mások is, de nem sokan: egy idősebb dél-kóreai házaspár. A házaspár csak látogatóban van itt, és kihasználják ezeket a lehetőségeket.

Mountain View-ban természetesen megint meglátogattam a kedvenc gyöngyös boltomat. Aztán meglátogattam az antikváriumot, és végül beugrottam a kínai élelmiszerboltba körülnézni - mindig tele vannak csupa érdekes cuccal.

Monday, July 13, 2009

Spájz és DVR

Ma a spájzpolccal foglalatoskodtam. Fogtam az összes régi, tiszta befőttesüvegemet, megtöltöttem csupa jó dologgal: szárazbab, lencse, búzadara stb., aztán felcímkéztem a tetejüket, és elhelyeztem őket egy hosszú-hosszú spájzpolcban. Így, címkésen, még ott is remekül megtalálom őket.

Aztán ezt elkövettem a lisztekkel is, bár azok nagy krumplisalátás dobozokba kerültek, és az elejükre kapták a címkét. Aztán ott van még a rengeteg fűszer a fűszerpolcon kívül, azokat is el kellett helyezgetni, hogy hozzá is férjek, és túl sok helyet se foglaljanak.

Eltart ám az ilyesmi egy darabig. Aztán meg lenéztem néhány epizdódott a felvett főzőműsoraimból. Van ún. DVR-unk. Ez egy digitális videó-felvevő. Roppant intelligens. Tud olyat, hogy beállítom neki a kedvenc sorozatomat, és ő szépen mindig felveszi a vetíŧett részeket. Aztán én lenézem, amikor jólesik. Miközben én nézem, ő akár épp másik műsort is vehet. Pl. Poker bajnokságot párom számára. :)

Sunday, July 12, 2009

Töltjük a Drive-in Closet-et

Igen, igen, a mai nap bejegyzését már valójában a tegnapi nap bejegyzésével lelőttem. Ma vittük a Drive-in Closet-be a cuccok nagyrészét. A nap azzal telt, hogy mindent átnéztünk, átválogattunk, bedobozoltunk, és elvittünk.

Saturday, July 11, 2009

Drive-in closet

Ahogy ígértem, beszámolok a tárolási megoldásunkról. Szóval, itt az USA-ban a lakóparkokban általában nincsen tárolási lehetőség, nincs pince, garázs vagy ilyesmi. Úgyhogy az emberek vagy az erkélyükön ill. itt-ott a lakásban helyeznek el mindent, vagy kibérelnek egy külön tárolót. A cangákat mi is az erkélyen tartjuk, de az egyéb nagyobb és ritkán használt cuccok számára kibéreltünk egy tárolót.

Ez egy nagy épület nem túl messze tőlünk. Szépen behajtunk autóval az udvarra, a kiskocsira felpakoljuk a cuccokat, és teherlifttel felvisszük a harmadikra, ahol a mi helységünk van. A folyosókon semmi más nincs, csak egyforma kék fém ajtók, mindegyiken lakat. A mi tárolónk a legkisebb méret, kb. 1,5m x 1,5m és vagy 2,5m magas. Nincs benne semmi, egy árva polc vagy akármi. De nem gond, egyelőre remekül egymásra tornyoztuk a költöztető dobozainkat (természetesen megtöltve). Melléjük állítottuk a karácsonyfát, a bőröndöket, ilyesmit. De ott van bedobozolva az összes karácsonyi, húsvéti és egyéb (halloween, thanksgiving) dísz és dekoráció is. Meg a kirándulás kellékei: hálózsák, sátor, felfújható ágy stb. Valamint kb. az összes téli ruhánk, amire nincs szükség, amíg fel nem megyünk a Tahoe tó-hoz, vagy valami egyéb magas, hideg helyre.

Ja, és hogy miért hívjuk Drive-in Closet-nek? Nos. Itt általában a hálószobákhoz csatlakozik még egy kisebb szoba, a gardrób. Ezt hívják az angolok Walk-in Closet-nek, azaz "Sétálj be szekrény"-nek. Mivel mi eddig ezeket a cuccokat nagyrészt a vendégszoba szekrényeiben tároltuk, valamint sok ruhaneműt is raktunk ide, elneveztük ezt a helyet Drive-in Closet-nek, azaz "Vezess be szekrény"-nek. Ennyi.

Friday, July 10, 2009

Lunch @ Google

Mai napra megbeszéltük Jenn-nel, hogy találkozunk. Ő csak délutánra megy dolgozni, úgyhogy délelőtt remekül ráér. Végül azt találtuk ki, hogy Jenn átjön, együtt elmegyünk a Google-be, párommal együtt ebédelünk, majd őt is hazahozzuk, mert ma rövid napot akar tartani. Így is lett. Megebédeltünk, aztán körbejártuk kicsit a Google Campust és hazajöttünk. Jenn már nem maradt itt, ment tovább, hogy időben odaérjen a munkahelyére.

Mi a délutánt elszöszöltük. Aztán kitaláltuk, hogy túl sok a cuccunk. Mivel egy része igen ritkán használt, vagy szezonális, azt lehetne a lakáson kívül, egy bérelt helységben is tárolni. Vannak itt ilyenek bőven. Majd holnap beszámolok, hogy mi is lett a tervből.

Thursday, July 9, 2009

Telefon dolgok

A mai nap leginkább telefonálással és annak beállításával telt. Például, fel kellett hívnom a Honda ügyfélszolgálatot, hogy küldjenek ki valakit, aki beindítja az én kicsi kocsimat. Ugyanis annyit állt a garázsban, hogy már megint lemerült az aksija.

Viszont a telefonálás nem egészen triviális hadművelet innen a lakásból, de legalábbis nem az én telefonommal. Azt már sikerült kiderítenem, hogy az erkélyen és az erkélyajtóban még csak-csak van térerőm, de a lakás többi részében nincs. A másik lehetőség, a telefonálás Skype-ról. Ehhez viszont be kell állítanom a laposomat úgy, hogy hangokat adjon, és hogy amit én dumálok bele, azt a tulsó oldal hallja. Nos, ez eltartott egy darabig, de aztán csak sikerült megoldani.

Úgyhogy felhívtam a Hondát, küldtek embert, beindították az autómat, elmentem vele bevásárolni. Aztán ott a parkolóban megvártam páromat, együtt jól bevásároltunk, aztán hazajöttünk, megvacsiztunk, és szépen nyugiban eltöltöttük az estét.

A képen Expi látható, amint éppen az erkélyen napozik. Ez eléggé kedvelt elfoglaltsága mostanában, gyakran kiengedem, ha itt vagyok a nappaliban. Jól viselkedik, nem igazán akar lemenni a földszintre, vagy ilyesmi. Rendes kislány.

Wednesday, July 8, 2009

Érkezés San Francisco-ba

Reggel 4:15-kor felkeltem, gyorsan felöltöztem, felkaptam csomagjaimat és irány a busszal a reptér. Ott megint kezdődött a sorbanállás. Majd amikor végre odáig jutottam, hogy becsekkolhatok, nem ment. Jött a segítség, aztán hívott ő is segítséget. Végül kiderítették, hogy nincs jegyem. Úgyhogy elküldtek egy másik asztalkához. Itt csak egy főt kellett kivárnom, gyorsan sorrakerültem. Elintézte a jegyemet, mindössze azt nem tudta megmondani, hogy hol ülök. Azt majd fent, a kapunál derítik ki nekem. Így is lett, kaptam egy igen szimpatikus középső soros helyet. Segond. :) Vettem reggelit a gépen, finom volt: joghurt, sajt, cracker, péksüti, gyümölcs. Aztan főleg aludtam és az utolsó könyvem is kiolvastam, az úton már a harmadikat.

Ezzel a géppel minden rendben volt, szépen időben leszálltunk San Francisco-ban. Megkerestem a megfelelő futószalagot, és elkezdtem várni a csomagjaimat. Lassan, de azért csak megérkeztek mindannyian. Párom addigra már ott várt a reptéren. Bedobtunk mindent a csomagtartóba, és irány haza.

A nap többi részét itthon töltöttük, párom szabadnapot vett ki. Ebédet is ő fözött, én leginkább csak elcsigázott és fáradt voltam. Úgyhogy este aránylag időben el is tűntem aludni. De gondolom holnap majd korán ébredek, hála a 9 orás időeltolodásnak, mondjuk olyan hajnali 4 órát saccolok most magamnak.

Tuesday, July 7, 2009

Újra blogolok

Pár kimaradt, sötét és hallgatásba burkolózott hónap után újra jelentkezem.

Magyar idő szerint reggel 9:30-kor indult a repülőm vissza Amerikába. Két átszállással mentem, Varsón és New York-on keresztül. Varsóban még minden rendben volt, szépen átszálltam a megfelelő gépre és irány New York. Ez hosszú út volt, 9 óra a levegőben. Legalábbis ez volt az eredti terv. Ehelyett ill. ezen felül még kb. egy órát keringtünk New York felett, majd inkább leszálltunk Philadelphiában. Ott vártunk vagy két orát, természetesen a gépen, nem szállhattunk le. Aztán megtankoltunk és újra célba vettük JFK-t. Ezúttal sikeresen, le is szálltunk. Persze, az még eltartott egy darabig, amíg leengedtek minket a gépről. Ott aztán újabb sorbanállás az Immigration Officer-nél, hogy ujjlenyomatot vegyenek, fényképet készítsenek, és eldöntsék, beléphetek-e a "paradicsomba". Beengedtek.

A csatlakozásomat San Francisco felé természetesen már rég lekéstem. Megkerestem szépen a légitársaságom, kaptam új jegyet, voucher-t szállodához és vacsorához. Elsétáltam az összes (1 bőrönd, 1 sporttáska, 1 hátizsák, 1 dobozretikül) csomagommal a buszhoz, ami a szállodához vitt. Az elsőre fel sem fértem, de a második szerencsére hamar jött. A szállodában újabb meglepetés fogadott: hosszú-hosszú sor a recepciós pult előtt. Nem volt mit tenni, beálltam a végére. Araszolgattunk szépen előre, kb. egy órás sorbanállás után megkaptam a szobámat. Felmentem, ledobtam a cuccom, és lementem vacsorázni. Miután ott is kivártam a sorom, közölték velem, hogy a konyha már bezárt. Pech. Ekkor New York-ban már éjfél is elmúlt, magyar idő szerint másnap reggel 6 után járt az idő. Úgyhogy belenyugodva a dologba, visszamentme a szobámba.

Ott fogat mostam, majd ágyba bújtam. Nem mondanám, hogy pihentető éjszakára számítottam. A gépem másnap reggel 6-kor indult, úgyhogy a tervek szerint 4-kor kellett kelnem, hogy a busszal időben visszaérjek a reptérre. Ráadásul a szobában olyan erősen ment a légkondi, amit nem lehetett kikapcsolni, hogy fáztam, és ezen a vékonyka paplan nem segített. De azért csak sikerült aludnom röpke 3 órát.