Autó is, lakás is, mi kell még?

Ma reggel a Honda kereskedésben kezdtünk. A napokban ugyanis csak sikerült végérvényesen eldöntenem, hogy azt a kétajtós Honda-t szeretném. Tehát elmentünk, kipróbáltuk, elkezdtük az áralkut.

Aztán rájöttünk, hogy nekünk bizony most el kell rohannunk aláírni a lakás-szerződést. Odaadták az autót, hogy vigyük csak el, próbáljuk ki rendesen, nyugodtan (legyünk benne biztosak, hogy megvesszük). Az irodában elég pofátlan volt először a csajszi, de aztán megbékélt velünk és az egyedi igényeinkkel: mi elolvastuk a szerződést, mielőtt kifizettük a beköltözéskor járó összeget.

A szerződés jó hosszú volt, tele mindenféle függelékekkel, de azért szépen átrágtuk raja magunkat. Megkaptuk a kulcsainkat és a garázsnyitókat, átvettük a lakást. Be is mentünk, körbe is néztünk benne picit, aztán robogtunk vissza autót venni.

Ott még folytatni kellett az áralkut, nem örültek neki, hogy kártyával fizetnénk, ahelyett, hogy hitelre vennénk, ahogy az itt szokás. De idővel belenyugodtak. :) Akkor jott még egy kis várakozás mielőtt nekiállhattunk a hosszú-hosszú papírmunkának. A szerződés maga nem vészes dolog, de az összes kísérő papír megértése, elkészítése, aláírása eltart egy darabig. Nem is volt időnk befejezni, mennünk kellett, mert vacsorameghívásunk volt.

Némi késéssel oda is értünk. Párom egyik kollegája és a felesége vártak minket. Valamint a két igen helyes kutyájuk. Vacsora és társasjáték várt minket, meg persze faggattuk őket az itteni életről, hogy mi hogyan működik stb. Végül jó későn értünk haza. Akkor még nekiálltunk megoldani, hogy nekem is legyen biztosításom, hogy én is tudjam vezetni az autómat. Hiszen holnap átvesszük, de biztosítás nélkül nem vezethetem. Úgy fest megoldható a dolog. :)