Saturday, January 31, 2009

Ez őrület

Hihetetlen, hogy itt január végén már tavasz van. Teljesen őrült itt az időjárás. Tegnap napközben pl. egy póló és hosszúnaci tökéletesen elegendő utcai viseletnek számított. Ma sem volt sokkal hűvösebb.

Délelőtt végre leszedtük a karácsonyi dekorációt, összehajtogattuk a műfenyőt. Ebédre fincsi konzerv levest ettünk, aztán elmentünk boltba, bevásárolni a holnapi partira. Holnap lesz a Superbowl, az NFL döntője ebben az évben. Ez alkalomból vendégeket is hívtunk, párom egyik kollegáját, Jennifert és a barátját. Párom kollégája főz majd chili-t, én készítek hozzá corn (kukorica) muffint, lesz valami bacon-ös őrület, chips és gyümisali meg valami olasz édesség. A boltban, először a Whole Foods-ban, aztán a Safeway-ben jó sok időt és pénzt költöttünk, nem is tudtuk egy adagban felhozni a cuccot az autóból.

Vacsora után párom ledőlt tv-zni, én pedig a blog-ot pótolom. :)

Friday, January 30, 2009

Itthon

Párom reggel elment dolgozni. Én itthon töltöttem a napot a macsekokkal. Örültek nekem persze nagyon. :) Aztán amikor párom hazajött, és fejfájásra panaszkodott, ráeszméltem, hogy nem főztem vacsorát. Úgyhogy gyorsan elvittem az In-N-Out nevű kedvenc gyorséttermünkbe. Azt néha még én is szeretem. :)

Thursday, January 29, 2009

Macskapanzió, Avital

Reggel korán ébredtünk, meglepő módon nem fáradtan. Kényelmesen megreggeliztünk. Aztán én elmentem a macskákért a panzióba, párom pedig dolgozni. A lányok jól voltak, minden rendben van velük. De persze örültek a hazajövetelnek. Itthon fel-alá rohangáltak, meg kicsi Liza folyton bemászott az ölembe szundítani.

Aztán felhívtam Avitalt, hogy mi lenne, ha elmennénk a Sweet Tomatoes-ba ebédelni. Kaptam kupont, két hami egy áráért. Így is lett, az árat elfeleztük, és mindketten jó nagyot ettünk. Hiába, a Sweet Tomatoes-ban nem lehet keveset enni. :) Viszont roppant finom Tapioca pudingot azt igen.

Aztán még átsétáltunk a Target-be, Avital körömlakkot akart venni. Én semmit, de azért csak sikerült ezt-azt. Na jó, sampon tényleg kellett. Meg kenyér is. A többi apróság meg hasznosnak tűnt. :)

Aztán este aránylag időben hazajött párom is. Nem túl korán, mert meglepő módon nem volt hulla fáradt, és egész jól ment neki a munka odabent.

Wednesday, January 28, 2009

BUD-JFK-SFO

Reggel aránylag korán, már kb. 10:30-kor elindultunk a reptérre. Én is szüleimmel, párom is szüleivel. Illetve engem még öcsém is kísért. A reptéren aztán megtaláltuk egymást, még pakoltunk egy kicsit, aztán check-in, security és irány a váróterem. Nem volt túl sok időnk, de azért kényelmesen voltunk.

A repülőn most is három filmet adtak, az első még egész jó volt, a második elég vacak és a harmadik szintén egész jó. A filmek után aludtam valamennyit. Aztán New York-ban kicsit késve szálltunk le, elég rossz volt az időjárás. Ott köröztünk, több másik géppel együtt a reptér felett.

Leszálláskor felkaptuk a csomagjainkat, megmutattuk az élelmiszert amit behoztunk az országba (szerencsére beengedtek mindent), feladtuk újra a csomagjainkat és leültünk a kapunál. Idővel bemondták, hogy a gép késik, valamint másik kaputól indul. Átmentünk a másik kapuhoz. Itt is várakoztunk egy darabig, majd ismét bemondták, hogy a gép még többet késik, és újabb kapuhoz küldtek minket. Onnan végül már tényleg fel is szálltunk a gépre, majd a gép is a földről. Jó utunk volt, én nagyrészt aludtam.

11 helyett kb. éjjel 1-re értünk San Francisco-ba, hazafele még beugrottunk a Safeway-be venni reggelit másnapra. Itthon aztán kipakoltuk a bőröndöket, és éjjel 3 óra körül elmásztunk aludni is.

Friday, January 2, 2009

JFK - BUD

Reggel a gépen kaptunk reggelit, valami croissant volt valami eperlekvárral. Reggeli után nem sokkal le is szálltunk, a gépből még aránylag gyorsan sikerült kijutnom. Aztán elkezdtem várni a csomagjaimat. És csak vártam, és vártam és vártam. Aztán amikor vártam már vagy egy órát, és már a képernyőről is leszedték a NeW York-i járatot, akkor rájöttem, hogy mindkét csomagom elveszett.

Elmentem az "Poggyászkereső szolgálat" című ügyintézőhöz, és elmondtam neki gyanúmat. Utánanézett, és azt mondta, mindkét csomagom megvan, csak épp Dublinban. DUB vagy BUD - a pakolók néha elnézik.. Rendben, legalább nem vesztek el nagyon. Adtam nekik leírást, hogy milyenek a csomagok, kaptam cserébe papírokat. Aztán átmentem a "Csomag házhozszállítás" című ügyintézőhöz, ahol megadtam a szüleim lakáscímét, kaptam még néhány papírt, a vámosok is lepecsételték előre a cuccaimat, és a kézipoggyászommal végre távoztam a váróba. Szüleim persze aggódtak már értem, de azért szerencsére nem vesztem el. Remélem, hamarosan a cuccok is hazaperülnek utánam.

A reptéren kaptam finom túrórudit, aztán hazajöttünk. Itthon megebédeltünk, jó kis finom székelykáposztát, aztán délután átjöttek párom szülei is egy kicsit. Este még jó sokáig beszélgettünk itthon, majd este 11 után csöngettek. Megérkeztek a csomagok. Ez gyors volt, ennyire jó helyzetre nem számítottam. Gondolom sok utas nincs olyan kényelmes helyzetben, hogy a Jézuska éppen csinos váltás ruhát hoz neki, egyéb cucca meg éppen van otthon, hogy ne kelljenmindig mindent cipelnie. Úgy vacak lehet egy ilyen csomagelkallódás. Én csak a könyvtári könyek miatt aggódtam és kicsit sajnáltam, hogy az összes karácsonyi ajándék is ott utazott.

Thursday, January 1, 2009

SFO - JFK

Reggel sikerült 4-kor felkelnünk, megreggeliztünk, aztán elindultunk. Én vezettem. Időben kiértünk, leadtam a bőröndöket, aztán leültünk, ittam egy fél teát. Az jól esett. Átmentem a secruity ellenőrzésen, megkerestem a kapumat, ahol már lehetett is beszállni. Furcsa érzés volt egy általam nyomtatott kis papírlappal rohangálni, de tökéletesen elfogadták beszállókártyának. A gépen elfoglaltam a helyem, felhívtam páromat és szüleimet is. Aztán csak vártam, hogy induljunk.

Még aránylag sötét volt, amikor felszálltunk. Mivel belföldi járat, nem adtak ingyen enni, de azért vettem magamnak egy bagel-t, amit aztán két részletben el is fogyasztottam krémsajttal és eperlekvárral. Vetítettek filmet az úton, de nem tetszett egyik sem, úgyhogy inkább alukáltam vagy olvasgattam.

Leszállás után próbáltam telefonálni, de mindig megszakadt. Amikor végre kijutottam a gépből, első utam egy mosdóhoz vezetett. Aztán megkerestem a kapum és megnéztem a közeli boltokat, vettem egy üveg ásványvizet is. Még így is maradt 4 1/4 óra várakozási időm. Akkor elmentem ebédelni, egy csinos nagy szelet pizzát ettem. Aztán mégegyszer végéigjártam a boltokat, de nem árlultak értelmes áron még szuvenir csokit sem.. a mosdóban fogat mostam, majd leültem a kapunál és olvasni kezdtem az angol irodalom rövid történetét.. Ekkor még mindig három órát várnom kellett.

Lassan, de eltelt két óra, már csak egyet kell várnom. Most jöttek a pilóták, és a bemondó szerint kb. fél óra múlva elkezdik a beszállítást is. Itt az USA-ban a gépeket zónákra osztják, nem egyszerre kell mindenkinek sorbaállni, mindig csak egy-egy zóna utasait hívják a beszálláshoz. Ezt a rendszert szeretem.

Megkérdezték, hogy milyen laposom van, min gépelek itten. Tetszett nekik, hogy milyen kis kicsi csinos és még CD-meghajtó is van benne. Tényleg jó kis lapos, én is
nagyon szeretem. Könnyű, és okáig bírja az aksija. Most 30%-on van az aksija, és még másfél óra használatot ígér nekem. Azalatt akár kisregényt is írok, ha ihletem van hozzá. :)

Végre valahára aztán elkezdték a check-in-t, és felszálltam a gépre. Ott aztán helyet cseréltem egy pasival, akit a párjától messze tettek. Szerencsére az is ablakos hely volt, nem bántam a cserét. A gépen kaptunk vacsorát, én a vegetáriánus menüt választottam, azzal jól jártam, finom sajtos tortellinit kaptam. Mivel most is elég rossz filmeket adtak, inkább az alvást választottam.