Plant a Pizza

Ültessünk pizzát - ez volt a címe a mai programnak a GRPG-nél. Valójában a pizza alapanyagait ültették el a gyerekek, és ők maguk is sütöttek egy-egy kis pizzát.

Először jött egy kis előadás és beszélgetés arról, hogy mi az a pizza, honnan ered, mik vannak rajta stb. Aztán a gyerekek egy része kiment a kertbe paradicsom, oregánó és búza magot ültetni. A másik részük jött a konyhába. Ott már várta őket előre meggyúrt pizzatészta, azt lapították, kerekítették. Megkenték paradicsomszósszal, megszórták sajttal és utána én megsütöttem nekik, amíg ők mentek ültetni, és a másik csapat jött hamit készíteni.

A pizzasütéssel akadtak gondjaim, ugyanis sütő nem volt a konyában, csak egy igen kicsi pulton álló grillező. De végül csak sikerült a pizzák nagy részét megsütnöm - bár néhánynak a tetejét azért kicsit megégettem.

Semmittevés

Ma a semmittevés tudományát gyakoroltam. Jól esett. :) Aztán amikor már nagyon meguntam, akkor gondoltam megnézem milyen itt a konditerem. Ami a mi épületünkben van, az meglehetősen kicsi, de gondoltam elsőre jó lesz. Még sosem jártam ilyen helyen, nem tudom hogy működnek a gépek, talán a szobabiciklit leszámítva. Volt ott két lépcsőző- és két futógép, valamint két bicikli és néhány súlyzó meg azok a súlyzós szörnyek. A lépcsőzővel gondotam megismerkedni. Idővel sikerült beindítanom, akkor kb. fél órát el is töltöttem rajta - annyi volt egy program, amit nekem ajánlott a gép. A végén már eléggé untam, de nem volt vészes. Kíváncsi vagyok, hogy holnap lesz-e majd izomlázam. Az azért elképzelhető.

Első napom az új "munkahelyemen"

Ma volt az első napom az új "munkahelyemen". Az a nő, aki interjúztatott, elmondta, hogy mi lesz majd a feladatom: telefonok, látogatók és minden, amire éppen megkérnek. Tehát semmi extra, pontosan az, mint amit a DEBRA-nal is csinaltam. Aztán majd meglátjuk, meddig maradok, mikor lesz munkavállalási engedélyem, vagy mennyi részt kaphatok az oktatásban.

Remélem rendesen részt tudok venni abban is. A telefonokat felkapni itt nem egyszerű. Ugyanis annyira hozzászoktak mindannyian, hogy nincsen recepciós, hogy rögtön felkapják, amint megcsörren. Úgyhogy sietnem kell. :)

Megbeszéltük, hogy majd jövő hét hétfőn mi lesz az óra menete, mit fognak a gyerekek tanulni. Nekem semmi dolgom nem lesz, csak nézelődöm majd. Persze ez most így, annyi kukaccal az oktatási anyagok között nem is zavar. :)

99 Ranch Market

Ma fodrász vadászatra indultam. Volt egy címem, gondoltam megnézem a szalont, és ha tetszik, kérek időpontot. A szalon nem tetszett, úgyhogy az kimaradt. Viszont ahol a szalon volt, az egy kínai bevásárló központ. Volt ott minden, ami szokott lenni az ilyen helyeken: gyorskaja, élelmiszerüzlet, egyéb kisebb üzletek.

A 99 Ranch Market volt a központ élelmiszerüzlete. Számomra olyan volt, mint a Safeway, az itteni nagy élelmiszer áruház lánc, csak épp kínai kiadásban. Volt benne minden, vettem is egy-két dolgot, édes-savanyú szószt, bamuszrügyet, jázmin rizst. Akartam venni rizstésztát is, de akkora volt a választék, hogy nem vettem - nem tudtam eldönteni, hogy melyik tetszik. Voltak moszatlapok sushi készítéshez, sok hal és egyéb tengeri herkentyűjük is volt, egy részük még élt. Vacsorát is onnan vittem - gyors kínait. Finom volt és roppant kényelmes. :)

GRPG

Ma voltam először a GRPG-ben, a Guadalupe River Park and Gardens-ben. Ez egy hosszabb kirándulóútnak a része, a hozzá tartozó parkot és kertet egy kis, 6 fős szervezet tartja karban sok önkéntes segítségével. Jelentkeztem én is önkéntesnek, hogy segítsek az irodában. Behívtak interjúra, ahol egy igen kedves nővel beszélgettem. Beszélgetés közben kiderült, hogy oktatnak is, kisgyerekeknek tartanak kb. természetismeretet. Jól hangzik a dolog, és legnagyobb örömömre részt is vehetek az oktatásban. Mivel általában nagy csoportok jönnek, elosztják a gyerekeket, és az oktatás különböző pontokon folyik - mint az akadályversenyeken szokott lenni.

Jövő hét hétfőn lesz az első, amikor én is beállok a csoportba a gyerekek közé, és végigkísérem őket egy "órán". Aztán később tarthatok egy-egy állomást már én is. Az első óra, amin részt fogok így venni a "Worm Composting", azaz Komposztálás kukacokkal névre hallgat. A neve alapján eléggé megijedtem, de aztán megmutatták, hogy néz ki ez a dolog. Nem vészes, és nagyon érdekes.

Úgy néz ki, hogy fogsz egy műanyag vagy fa dobozt, szórsz bele valamennyi földet, megtöltöd kis darabra tépett újságpapírral, és megnedvesíted. Persze bele kell rakni a kukacokat is. Aztán lehet őket etetni zöldséggel, gyümölccsel, amit a papír alá kell rakni, hogy legyek ne menjenek rá. Aztán le kell fedni, és a kukacoknak kb. hetente újabb adag ennivalót adni. Amikor szépet átrágták magukat mindenen, lehet "szüretelni" a humuszt, amit gyártottak.

Erre van több módszer. Vagy manuálisan szétválasztod a kukacot a többi résztől, vagy csak a doboz egyik felébe tolod a humuszt kukacostól, és az új tápot és papírokat a másik felébe - a kukacok maguktól átmásznak a kajához.

Fél nap

Tegnap (mármint ma hajnalban) kicsit későn (azaz korán) feküdtünk le. Úgyhogy nekem reggel (inkább délután) sikerült három (15:00) óráig aludnom. A nap további részében nem sok minden történt velünk.

"Reggeli" után levittük sétálni a lányokat. Élvezték nagyon, főleg az Expi. Lizának a lépcsőház elég félelmetes, de kint a kertben már jól elvan. Még nem bolondozik, mint az Expi, de már felugrik a folyosók mentén levő kőkerítsekre, lelkesen szaglászik mindenfélét.

Találtunk csigát. Meg akartuk mutatni a lányoknak, de nem sikerült. Egyszerűen nem vették észre, majdnem rá is léptek. Teljesen a föld részének tekintik, tereptárgynak, nem valami dolognak, amit meg lehetne szagolni.

Netflix

Ma megjavították a bojlerünket. Igaza volt a karbantartónak, a termosztát nyúlt ki, és ezért nem melegített vizet nekünk a bojler. Elvacakolt vele egy jó darabig, de végül megoldotta. Utána még a gáztűzhelyünket is helyrehozta, úgyhogy most már akár mind a négy lángon főzhetek egyszerre.

A Netflix egy videókölcsönző cég. Havidíjas rendszer. A havidíjért cserébe havi akárhány filmet kölcsönözhetsz, és a csomagtól függően egyszerre egy-három film lehet nálad. A filmeket az interneten kiválasztod, postán küldik, és úgy kell visszaküldeni is. Lehet online is filmet nézni az oldalukról. Ott persze jóval kisebb a kínálat, de találtunk például Pink Panther-t és egy-két Star Trek filmet is. :)

Az első film a listánkon a Született feleségek. Ugyanis ha előre megadunk egy listát, akkor a rendszer automatikusan küldi a következő filmet, ha visszaérkezett, ami nálunk volt. Roppant kényelmes rendszernek tűnik, és a végén lehet, hogy még javul is egy kicsit a film-műveltésgünk. :)

Első programom

Beiratkoztam varró tanfolyamra. Majd csak március negyedikén lesz az első foglalkozás. Összesen négy alkalom, teljesen kezdő varrástanulás. Remélem jó lesz, már nagyon várom. Jó lenne, ha a varrógépem is megérkezne addigra, de erre igen kicsi az esély. No és még akkor is ott a kérdés, hogy tudom-e itt használni. Lehet, hogy majd megpróbálom egy szervízben kicseréltetni a motorját, és akkor tudom azt használni.

Bútor érkezett

Elfogyott a melegvizünk. Már egy ideje folyamatosan ment a vízmelegítő tetején levő ventillátor, amnek a hangja már lassan kezdett az idegeinkre menni. Ugyan jelentettük az irodában, ki is jött megnézni egy karbantartó, de azt mondta, kicserél benne valamit. Arról nem volt szó, hogy amíg a pótalkatrész megérkezik, addig mi melegvíz nélkül maradunk... No mindegy, reméljük megérkezett már az az alkatrész, és tényleg annak a cseréje a megoldás.

Délelőtt megérkezett az étkezőasztalunk és a székek hozzá. Az asztal 5 darabban érkezett: asztallap, négy láb és egy betét, amivel hosszabbítani lehet, hogy kényelmes 6 személyes asztal legyen. Összerakták hipp-hopp aztán már itt sem voltak a szállítók. A lányok nagy érdeklődéssel szaglászták az új "lakótársat", aztán felavattak egy-egy széket. :)

Megvettem végre a vasalómat. A csinos sárga ufo-m helyett most egy lilát szereztem be. Remélem jól is vasal, nem csak a színe megnyerő. :)

YMCA és San Jose Market Center

Ma jártam egy másik YMCA-ben. Amikor mondtam, hogy szeretnék önkéntesként dolgozni nekik, elém raktak egy legalább tíz lapos paksamétát, hogy töltsem ki. Az elején az általános adataimat kérdezték (név, cím, elérhetőségek). Kértek három referenciát is, azt is adtam. Aztán jött egy leírás arról, hogy ha szeretnék gyerekekkel is foglalkozn, ahhoz ujjlenyomat vizsgálatra is szükség van. Mondván, hogy vannak sajnos olyanok, akiket nem a jó szándék és a tanítási vágy vezérel - szeretnék ezeket kiszűrni. Rendben van, megértem, oda is adom az ujjaimat. Aztán a következő oldalakon ugyanígy referenciákat és a referenciák elérhetőségeit kérték - nem pontosan értem, hogy többször miért kell ugyanazt megadni. Aztán végül abban maradtunk, hogy majd hívnak, ha adódik valami. Még nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék visszajönni ide. Írországban is jobban tetszett végül egy kisebb charity, itt is találok majd másikat. Vannak bőven non-profit szervezetek.

Utána viszont elmentem a San Jose Market Center-be. Terveimben csak a Target Store szerepelt, ott akartam venni kis seprűt és szemeteslapátot. Mivel azonban az egész túloldalán parkoltam le, el kellett sétálnom az összes üzlet mellett, hogy odaérjek. No persze akkor már mindenhova be is néztem. Találtam mindenféle jó helyeket. A kedvencem a World Market nevű bolt, ahol kb. lakberendezés, konyhafelszerelés, élelmiszer, és bor kapható. Vettem néhány csinos üveget a konyhába a liszt, cukor stb. tárolására. De van ott Michaels (a nagyon profi hobbibolt), cipőbolt, állateledelbolt, Office Depot, Trader Joe's, Marshalls - ez megint egy bolt, ami ruhát, kiegészítőket, lakberendezést, lakástextilt, gyerekjátékokat is árul. Szóval mire eljutottam a Target-ig, már rendesen meg voltam pakolva, úgyhogy ott már kocsit szereztem, nem kosarat - hogy ne kelljen az összes zsákmányomat a kezemben cipelnem. :)

AT&T Home Entertainment

AT&T - ők az internet- és tv szolgáltatónk. A mai naptól rendeltük meg az internetet. A wireless modemet már a múlt héten kiküldték, de a szolgáltatást majd csak ma kapcsolják be, és aktiválni is kell a rendszert.

Miután délután 3-ig nem jött senki, hogy ezt megtegye, kipróbáltam, hogy van-e már vonalunk. Volt. Ekkor nekiálltam volna aktiválni, no de az Linux alatt nem mindig olyan egyszerű. Végül a kapott CD-n csak találtam egy dokumentációt, hogy hogyan kell az ilyen "egzotikus" operációs rendszerekkel aktiválni a szolgáltatást.

Mondanom sem kell, nem ment gördülékenyen az ügy. Többször beszéltem az ügyfélszolgálattal, ami önmagában nem kis teljesítmény, mert térerő kb. nincs a lakásban. A telefonálást úgy tudtam megoldani, hogy a telefont a konyhapultra helyeztem, és kihangosítottam. Ha felemeltem, már nem működött, és volt, hogy így is leszakadt a hálózatról...

Végül feladtam, és megvártam páromat. Egy darabig dolgozott rajta, aztán elővette a céges lapost, amin még Windows van, és aktiválta arról a szolgáltatást. :)

Nagyon megkönnyebbültem, már hiányzott a net. Kicsit bebörtönözve éreztem ma magam, mert délelőtt azért nem mertem elhagyni a lakást, hogy itthon legyek, ha jönnek aktiválni. Délután pedig azért, mert próbáltam megoldani a dolgot. Azt már egész jól megszoktam, hogy aránylag limitált a kommunikáció körülöttem napközben, de hogy még interneten se tudjak csevegni, levelet írni..

Szóval ez az AT&T Home Entertainment: otthon, egyedül, az ATT&T ügyfélszolgálatával. :)

HDTV és BevMo!

High Definiton TeleVision - ez az amire párom most nagyon feni a fogait. Illetve nem most, hanem már vagy egy éve, de most él egy olyan országban, ahol ez már egy elterjedtebb dolog, nem csak valami hihetetlen ritkaság.

Viszont, a sors "jóvoltából" sikerült olyan apartmant találnunk, ahol nem kábeltv van, hanem egy nagy központi parabola antenna. A gond ezzel csak az, hogy a központi paraboláról nem jön HD műsor, azt itt nem szolgáltatnak. Erre megoldás, hogy a saját erkélyedre kihelyezel egy kis parabola antennát, arra rendelsz magadnak olyan csomagot, amiben vannak HD műsorok, és kész.

Igenám, de a mi erkélyünk épp rossz irányba néz. Nem teljesen, igazándiból csak a szomszéd épület van útban, nem látszanak tőle a műhódak.. Pontosabban épp csak az nem látszik, amelyikről az HD műsorokat sugározzák...

BevMo! Ez egy italbolt, Beverages and More. Este elmentünk, mázlink volt, 9-ig nyitva voltak, úgyhogy volt időnk szépen körbenézni. Koktél alapanyagokat szereztünk be párat. Egyelőre ugyan csak két vizespohár van velünk, de majd a tengeri csomaggal jönnek a csini koktélospoharak is, no meg a shaker és a többi kiegészítő. :)

Bútorvadászaton

Ma elindultunk ülőgarnitúrát és étkezőasztalt keríteni magunknak. Jártunk egy boltban, ahol láttunk jópofa kanapékat, csak épp nem volt nekünk tetsző jó méretű darab. Aztán átmentünk egy másik közeli bútorboltba, ahol megleltük az étkezőnket. Csinos, sötétbarna. Mivel a színe nem passzol a tálalószekrényünkhöz, azt majd átpácoljuk sötétebbre. :)

Este újabb adag papírtologatás következett. Most ismét van egy terv, majd meglátjuk mi sül ki belőle a végén.

Rendezkedünk befele

Ma nagyot aludtunk, nagyon jó volt már végre sokáig durmolni! Napközben nem történt sokminden, a városban jártunk. Este megnéztünk egy filmet a Nascar-ról, az amerikai autóversenyről. Számomra nem tűnik túl izgalmas sportnak, de párom egyik kollegája nagy rajongó, tőle kaptuk kölcsön a filmet.

Aztán vacsi után nekiálltunk elhelyezni a bútorokat a földön. A még ki nem dobott selyempapírjainkat használtuk föl, azokat hajtogattuk és ragasztottuk össze, hogy jó méretek legyenek. Kicsit gondban vagyunk, hogy hova tegyük az étkezőasztalt, de azért azt hiszem megoldjuk. :)

YMCA és Quilting Bee

Ma elintéztem ezt-azt. Voltam postán, és megváltoztattam a címünket, hogy a régi címre érkező leveleinket is megkapjuk még. Aztán elmentem a YMCA-be, hátha tudok náluk önkéntesként dolgozni. Eltart egy darabig, amíg megkapom a munkavállalói engedélyem, szeretném addig is valami értelmes módon eltölteni a napjaim legalább egy részét. Dublinban tetszett az önkénteskedés, remélem itt is jó lesz majd.

A YMCA épületében megtaláltam egy Volunteer Centre-t is, ott is érdeklődtem. Azt tanácsolták, az interneten nézelődjek, és a konkrét helyekkel lépjek kapcsolatba. Van egy honlap, ahol a különböző non-profit szerevezetek hirdetnek az éppen aktuális önkéntes lehetőségekről. Találtam néhányat, ami érdekel, majd hétfőn felhívom őket.

Első berendezési tárgyaink

Délelőtt megérkezett a matrac minden alkatrészével: a matrac maga, a tartó és az ágykeret. Felállították nekünk, minden rendben van vele. Picit keménynek tűnik, a boltban másmilyennek éreztük. Azért reméljük nem lesz túl kemény. :)

Utána elmentem megvenni az első fontos berendezési tárgyakat: szappantartót, ágyneműt, wc kefét és szemetesvödröt a konyhába. Eltartott egy darabig, de azért csak sikerült. Ez a választék, ami egyik oldalról nagyon jó, másik oldalról engem blokkol, és nehézzé teszi a választást. Konyhai szemetes is annyi féle volt, hogy ténylgeg gondolkodóba estem, hogy vajon piros szögletest, vagy barna kereket vegyek. Végül a barna kerek lett belőle, mert az fér be a mosogató alá.

Trader Joe's

Ma találtam egy új élelmiszerüzletet. Már hallottam róla, de most jártam bent először. Trader Joe's-nak hívják. A bolt egészen európai méretű, de a kínálat valahogy mégis amerikai. Mindenféle izgalmas dolgot találtam, vettem valami kefír jellegű dolgot is. Az íze és az állaga nem egészen az, sokkal sűrűbb, de tejjel higítva finom nagyon. Azonkívül szép kenyereket és zöldségekt is árul, valamint igen jó a friss készétel részleg - könnyen találtam egyszerű ebédet magamnak. Igyekszem minél gyakrabban főzni, de nem mindig sikerül, mert ha csak délután érek haza, akkor már nem szívesen várom ki azt az időt, amíg egy főtt étellel elkészülök. Akkor szívesebben választom a mikrózható dolgokat, amikből itt találni kifejezetten jókat is.

Ezt még a Safeway-ben vettem. A meglepő az volt benne, hogy tényleg azt találtam a dobozban, ami a dobozra volt rajzolva. Nem úgy, mint Dublinban és mindenhol megszoktam: szép, gusztusos kép, a konzervben viszont valami misztikum, amit megeszek, de csak azért, mert sejtem, hogy valószínűleg nem mérgező.

Költözés indul

Elkezdtünk átköltözni az új lakásba. Illetve még csak én hurcoltam át két körben egy jó adag cuccot. Csütörtök reggel el kell hagynunk az ideiglenes szállást, nem akarunk addigra sok hurcolni valót hagyni. Most még nagyon üres minden, nem is tudom, mit hova tegyek. Van valamennyi polcos szekrény, de főleg akasztós, viszont vállfáink nincsenek. De persze kell majd egy csomó nagyobb dolog is: asztal, szék, ülőgarnitúra, szekrény stb. Izgalmas ez így nagyon, hogy majdnem a nulláról kell felépíteni az otthont. :)

EAD

Ma végre elkezdtem az EAD-m (Employment Authorization Document, azaz Munkavállalási Engedély). Online regisztráltam, kitöltöttem a formanyomtatványt és most várok. Remélem simán megy az ügy, esetleg behívnak személyesen, hogy fotót csináljanak rólam és meg is vagyunk egy hónapon belül. Az interneten talált sztorik alapján ez valószínűleg igencsak optimista hozzáállás, de nem hiszem, hogy mindenkinek hónapokat kéne várnia rá.

Ma járkáltam először egyedül az új autóval. Jó volt, de nagyon féltem, nehogy bármi baja essen. Egyelőre jól megvagyunk egymással, remélem ez így is marad. :)

Autó is, lakás is, mi kell még?

Ma reggel a Honda kereskedésben kezdtünk. A napokban ugyanis csak sikerült végérvényesen eldöntenem, hogy azt a kétajtós Honda-t szeretném. Tehát elmentünk, kipróbáltuk, elkezdtük az áralkut.

Aztán rájöttünk, hogy nekünk bizony most el kell rohannunk aláírni a lakás-szerződést. Odaadták az autót, hogy vigyük csak el, próbáljuk ki rendesen, nyugodtan (legyünk benne biztosak, hogy megvesszük). Az irodában elég pofátlan volt először a csajszi, de aztán megbékélt velünk és az egyedi igényeinkkel: mi elolvastuk a szerződést, mielőtt kifizettük a beköltözéskor járó összeget.

A szerződés jó hosszú volt, tele mindenféle függelékekkel, de azért szépen átrágtuk raja magunkat. Megkaptuk a kulcsainkat és a garázsnyitókat, átvettük a lakást. Be is mentünk, körbe is néztünk benne picit, aztán robogtunk vissza autót venni.

Ott még folytatni kellett az áralkut, nem örültek neki, hogy kártyával fizetnénk, ahelyett, hogy hitelre vennénk, ahogy az itt szokás. De idővel belenyugodtak. :) Akkor jott még egy kis várakozás mielőtt nekiállhattunk a hosszú-hosszú papírmunkának. A szerződés maga nem vészes dolog, de az összes kísérő papír megértése, elkészítése, aláírása eltart egy darabig. Nem is volt időnk befejezni, mennünk kellett, mert vacsorameghívásunk volt.

Némi késéssel oda is értünk. Párom egyik kollegája és a felesége vártak minket. Valamint a két igen helyes kutyájuk. Vacsora és társasjáték várt minket, meg persze faggattuk őket az itteni életről, hogy mi hogyan működik stb. Végül jó későn értünk haza. Akkor még nekiálltunk megoldani, hogy nekem is legyen biztosításom, hogy én is tudjam vezetni az autómat. Hiszen holnap átvesszük, de biztosítás nélkül nem vezethetem. Úgy fest megoldható a dolog. :)

Matracvásárlás

Nem volt egyszerű. De úgy fest, sikerült. Délelőtt elindultunk, még oda sem értünk az első kiszemelt matracbolthoz, amikor találtunk egyet. Megálltunk, bementünk. Egy szimpatikus pasin volt az eladó, magyarázott dolgokat a matracról, kipróbáltatott néhányat velünk. Rá kellett feküdnünk hanyatt is, oldalt is, hogy rájöjjünk, melyik jó. De nem tudtunk megegyezni, és amúgy is látni akartunk még néhányat.

A következő bolt nem volt messze, ott már több eladó, és több matrac volt. Ott is meséltek nekünk dolgokat a matracról, ott is kipróbáltunk jónéhányat. Aztán ezt még vagy két-három üzletben eljátszottuk. Közben hazaugrottunk, megpróbáltuk aláírni a lakásszerződést, de mivel zárás előtt nem sokkal értünk az irodába, nem sikerült. Ekkor visszamentünk a matracosokhoz, ismét az első helyen kezdtük.

Most már keményebb matracokat próbálgattunk, mint eleinte, és meg is találtuk, amelyik mindkettőnknek kényelmesnek tűnt. Én már elég fáradt voltam a sok matracpróbálástól, szívesen el is aludtam volna a kiszemelt példányon. De persze nem lehetett. :)

A matracot megrendeltük, csütörtök estére állítólag kiszállítják nekünk. Nagyon bízunk benne, mert a padlószőnyeg ülni ugyan kényelmes, de aludni talán már nem annyira. Reméljük, nem kell tesztelni. :)

Aztán elmentünk vacsorázni egy igazi amerikai helyre. Denny's a neve, olyan félig gyorskaja jellegű étterem. Filmekben láttam ilyet: az út szélén találod, semmi extra, műanyag asztal, a szék (vagy inkább pad) hozzá van nőve, nem adnak semmi extra kaját, de azért nem rossz a hely, az eladók nem tősgyökeres amerikaiak, de láthatóan itt élnek már pár éve stb. Nekem élmény volt, már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen ez a valóságban, a filmeken kívül. :) Ettünk mindketten egy-egy melegszendvics szerű dolgot. Jól esett nagyon, és jól is laktam tőle. A desszertnek már nem maradt hely sajnos...

Igazolványkép

Ma elmentem (gyalog!) a postára igazolványképet csináltatni. Úgy fest, hogy szükségem lesz rá a munkavállalási engedély kiállításához szükséges formanyomtatvány benyújtásához.

Nagyon jó idő volt. Odafele még rajtam volt a vékony tavaszi! kabátom, de visszafele úgy sütött a nap, hogy kénytelen voltam levenni. Nem értem, hogy csinálja ezt az időjárás, de ide nagyon sok jutott a napocskából.

Aztán estefele elkezdtünk az interneten utánanézni, hogy hova menjünk matracot venni, milyen matracot vegyünk. Hiszen hamarosan aláírjuk a szerződést (ha minden igaz) és mehetünk az új lakásba. :) Nem tűnik egyszerűnek ez a matrac dolog, de majd csak lesz belőle valami.

Ketten itthon

Párom nincs túl jól: torokfájás, megfázás. Úgyhogy ma itthon maradt ő is. Az autóvásárláson törjük a kobakunkat, még nem tudjuk, milyen autót vegyünk nekem. Vannak ötleteink, de pillanatnyilag döntésképtelen vagyok. Úgyhogy majd meglátjuk, mi lesz belőle. A legvalószínűbb talán egy Honda Civic Coupe, mert az nem olyan nagy, nem eszik sokat, és különbenis tetszik. :)

TV Channels

Néha előfordul, hogy van egy kis időm tv-t nézni. :) Csak viccelek, valójában elég sok időm van. Szerencsére itt Amerikában gondolnak az otthon unatkozó feleségekre: itt nem csak műsorok, egész csatornák szolgálják az otthonülőket.

Az egyik ilyen csatorna a Food Channel, ahol egész nap különböző szakácsok és kontárok főznek. Vannak mindenféle nemzetiségű és konyhájú műsorok. Én szeretek főzős műsorokat nézni, szívesen hallgattam ezt is. Amíg egy idő után rám nem tört a farkaséhség a sok hami látványától. :)

Viszont van ám nekik Jewelry Channel-jük is, ahol egész nap ékszereket árulnak, tele-shop jelleggel. Bemutatnak egy-egy gyűrűt, nyakláncot, függőt, fülbevalót, akármit nagyon alaposan, részletesen. Elmondanak róla mindent, amit csak lehet. Közben persze látható a telefonszám is, ahol meg tudod rendelni, ilyen meg olyan "most akciós" áron stb. Ezt kb. 10 percig bírtam.

Aztán van egy csatorna, ahol egész nap tele-shopping megy, nem csak a fő műsoridőn kívül. De találsz ún. Weather Channel-t is, ahol bármikor megnézhetsz egy időjárásjelentést.

Természetesen vannak normális adóink is, de azok egy részét már ismertem, és a műsoruk is elég változatos, egyáltalán nem rendhagyó.

Super Tuesday

Ma Amerikában Super Tuesday volt, több államban elsődleges szavazásokat tartottak az elnökjelöltekről. A CNN-ben egész nap szinte mást sem lehetett látni és hallani, mint a szavazás menetét, háttérinformációkat, spekulációkat, összeállításokat az elnökjelöltekről és kampányaikról. Egészen máshogy folyik itt a szavazás, mint Magyarországon, ez valahogy sokkal nagyobb buli.

De nem csak ilyen hivatalos okok miatt volt ám szuper ez a nap. Én is ügyes voltam: horgoltam két csinos alátétet. A konyhánk ugyanis hófehér (a pultot kivéve), így számomra kell szín bele. Azonkívül nincs nálunk még terítő, csak két tányéralátét, és így ha a hideg tejet leteszem az asztalra, az bizony összemaszatolja. Innen jött az ötlet: színes alátét az asztalra. A képen ott vannak a művek. :)

Ja, és még valami. Késő délután még elindultam megnézni egy "röltexet", de hamarabb találtam egy boltot, amire szintén kíváncsi voltam. Egy Bed Bath & Beyond nevű áruházat, ahol szinte minden megtalálható, ami lakberendezés, és egy kis egyéb is.

Két kedvencem volt. Az egyik a pulykaemelő (Turkey lifter). Ez egy rács, amin kényelmesen elfér a pulyka, és van a két oldalán két hatalmas fül, amit megfogva ki lehet szedni a pulykát a tepsiből, anélkül, hogy hozzá kéne érni az állathoz. Gondolom macerás (ha nem egyenesen lehetetlen) egy olyan sok kilós állatot két villával sikkesen kivenni a tepsiből és a tálalótánnyérra helyezni.

A másik kedvencem a zuhanyfüggöny-karika. Az ugyanis itt nem feltétlenül egy fém vagy műanyag karika, annak lehet mintája is, kérem szépen. Például kispapucs, kagyló, virág, barokk cirkalmak, gyöngyházas négyzetek, szinte bármi. Ismét meg kellett állapítanom, hogy az amerikaiak nem egészen normálisak, de egy részük tud valamit: kitalálni és eladni bármit. Persze, ha már ott van, ha lehet választani a karika és a kagyló között, miért ne legyen kagyló? Talán mert teljesen felesleges...?

Insurance Day (Biztosítás Nap)

Nem, valójában nincs ilyen (legalábbis azt hiszem). Viszont mi ma azzal töltöttük a nap jó részét, hogy kitaláltuk, hogy melyik egészség- és autóbiztosítást válasszuk.

Itt alapvetően két egészségbiztosítási rendszer van, az ún. PPO és HMO. A PPO kifejtése a Preferred Provider Organization, vagyis "Választott Ellátó Szervezet", a HMO kifejtése a Health Maintenance Organization, ami kb. annyit tesz, hogy "Egészség Karbantartási Szervezet". Először én sem értettem, hogy vajon mik lehetnek ezek, úgyhogy igyekeztünk alaposan utána járni a dolognak. Szerencsére az interneten bőven van leírás mindkettőről, előnyeikről és hátrányaikról.

A HMO lényege az, hogy választas egy orvost, ahhoz mész, ha gondod van, és ő utal tovább, ha szakorvoshoz kell menni, csak bizonyos kórházakba fekhetsz be tb. Ez egy korlátozóbb rendszer, a PPO szabadabb. A PPO-nál akárhova mehetsz a hálózaton belül, nem kell beutaló, bár lehet, hogy magasabb lesz a számla. Mi végül egy PPO Plan mellett döntöttünk, mivel nagyon alaposan támogatva van a biztosításunk párom munkahelye által.

A különböző biztosítási formák különböző mértékben térítenek ha háziorvoshoz mész, szakorvoshoz mész, műtenek, kórházban kell lenni stb. Külön kategória a pszichiátriai kezelés is. Nehéz volt mérlegelni, hogy vajon melyik éri meg jobban, pláne, hogy az elmúlt egy évben egyszer sem jártunk orvosnál. Aminek részben oka volt az 50 eurós vizit díj is, de nem csak az. Szükség sem volt rá szerencsére.

Az autóbiztosítás is egy olyan dolog, ami számunkra sok olvasgatással járt. Meg kellett tudnunk, hogy mit jelentenek a különböző biztosítási cuccok, melyikre van tényleg szükségünk, és melyikkel támogatjuk csak a biztosítót. Végül csak döntöttünk, és vettünk egyet. De majd persze bővíthetjük, ha meglesz az én autóm is, és majd a lakáshoz is kell egy ún. Renter's Insurance (Bérlők biztosítása).

The Cheesecake Factory

Reggel korán keltünk. Reggeli után összeszedtük magunkat. A terv az volt, hogy bemegyünk San Franciscoba találkozni párom egyik kollegájával, aki ott lakik. De mivel nem értük el telefonon, csak egy közeli Mall-ba mentünk el. Ez kb. olyan, mint otthon a Duna Plaza, csak nagyobb.

Ott nezelodtunk egy darabig, szinte teljesen celtalanul, csak ismerkedve a kinalattal, a butikokkal, mindennel. Nagy örömömre találtunk egy Lush és egy bebe boltot is. Végül csak nekem vettünk tréningnadrágot, hogy tudjak majd miben lemenni a fitnessz terembe.

Ebédre elfeleztünk egy Pretzel Dog-ot. Ez egy enyhén édeskés tésztába virsli, amit aztán megsütnek. Finom, és egész laktató.

Utána azonban még elmentünk a The Cheesecake Factory-ba, mert azt már régóta meg akartuk nézni. Amikor bementünk, érdekes látvány fogadott minket. Az előtérben körben kanapék voltak, és azon emberek, valamint néhányan csak céltalanul álldogáltak. A pultnál megkérdeztük, hogy van-e asztaluk. Azt mondták, kb. 10 perc múlva lesz. Kaptunk egy pager-t és egy menüt, hogy elfoglaljuk magunkat, amíg szólítanak. Kb. 10 perc múlva tényleg szólítottak is, egy lány az asztalhoz kísért minket.

Ekkor alaposabban megnéztük a menüt is, előtte csak a hűtőpultban levő tortákat szemléltük. Várakozásainkkal ellentétben nem csak cheesecake-t tartottak. Volt rengeteg előételük, néhány szendvics és egyszerűbb főétel, főleg mexikói és tengeri cuccok. Nagy bor, sör és koktélválasztékuk is volt.

Végül rendeltünk valami mexikói előtéelt (tortillába tekert fűszeres csirkedarabkák) és fejenként egy szelet cheesecake-t. A mexikói finomság nagyon kellemes volt, a fél Pretzel Dog után a fél előétel pont elég is volt. No ekkor jött a cheesecake, két adag tejszínhabbal.

Első ránézésre csak a tejszínhab tűnt soknak. Néhány falat után maga a tortaszelet is. Nem volt túl nagy, de rettenetesen tömény, bár igen finom is. Jó darabig mindketten lelkiismeretesen küzdöttünk, de aztán feladtuk, nem bírtuk elpakolni.

A pager-es rendszeren kívül még egy dolgon meglepődtem az étteremben. Amikor kértünk italt, kólát és ásványvizet, felajánlottak mellé egy-egy pohár jeges csapvizet is. Nem kértünk. Viszont amikor látták, hogy párom kólája már csak félig van, megjelent a felszolgáló, és feltöltötte neki. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga...

Ui: Új kép A kosár c. bejegyzés alatt és a Picasa-n a Macskák albumban.

The Pines

Délelőtt párom szülei internet kapcsolatát hozta rendbe telefonon keresztül. Eltartott egy darabig a dolog, valami hiba miatt a vezeték nélküli router elfelejtette a jelszót, és nehéz volt újra megadni neki. De azért megoldottuk.

Aztán elmentünk a lakáshoz, amit kinéztünk magunknak. A lakópark neve The Pines, egy nagyobb lakópark egyik komplexe. Reméljük rendben lesz minden, és 10-én, vagyis jövő hét vasárnap beköltözhetünk.

Benyújtottuk az igénylőlapot, megnézték párom hiteltörténetét, eddig rendben megy az ügy. Sajnos vannak apró finomságok: bár párom hiteltörténete jó, nem elég régi, úgyhogy kell plusz előleg. Azonkívül a macskákért nem csak plusz előleget kell fizetni, hanem havi bérleti díjat is. Amit nem értünk, hogy miért, és bosszantó is, de sajnos ez van. Általános gyakorlat ez itt az apartmanokban.

A lakást amikor először jártunk ezen a helyen, még nem sikerült megnéznünk, épp laktak benne. Most beengedtek minket, ráadásul kíséret nélkül. Ez tetszett, így magunkban jobb volt körbesétálgatni benne, ismerkedni vele, mint egy ügynökkel és egy leasing consultant-tal a hátunk mögött. A lakás egyelőre nagyon fehér. Fehérek a falak, az ajtók, az ablakkeretek, a konyhaszekrények és a háztartási gépek a konyhában, a fürdőszobaszekrények a és a pult a fürdőszobában. A szőnyeg is világos, bézs színű. Egydül a konyhapultnak van színe, az valami barnás gránit.

Megkérdeztük, a falakat átfesthetjük, szöget, csavart tehetünk a falba. Amikor visszaadjuk a lakást a falat vagy vissza kell festeni, vagy megteszik ők, és levonják az előlegből. A szögekkel nincs gond, majd ők kiszedik és betömik a lukakat utánunk. Ezek jó hírek, így van lehetőség színt hozni a lakásba és nem kell félnünk, ha képet, órát vagy tükröt szeretnénk felakasztani.

Lakásnézés után bementünk párom munkahelyére valami apróságot elintézni. Gondoltam kipróbálom a mosdót. Alaposan megijedtem tőle első látásra. A wc be van kötve az áramba, melegítik a wc-ülőkét. Azonkívül a falon a papír mellett van egy kis kezelőfelület gombokkal. Lehet kérni mosdatást és szárítást.. Nagyon bizarr..

A kosár

Délelőtt megérkeztek a csomagjaink. Legalábbis az a részük, ami a repülőn jött. Örültem nekik nagyon. Itt egészen máshogy nézett ki a csomagok érkezése, mint annó Dublinban. Felhívtak, amikor itt voltak a ház előtt, lementem hozzájuk. A mélygarázsba nem tudtak bejönni a teherautóval, de szerencsére van lift az épületben (amiről nem is tudtam, mert eddig nem használtam). A repölőn csak hat doboz jött, azt feltették egy kis gurulós kocsira és meg is voltunk. A lányokat jó előre bezártam már a hálóba, hogy az ajtónyitogatásnál ki ne szökjenek. A dobozokat egyesével hozták be, nekem papíron pipálnom kellett a számokat, hogy mind megvan. Ez rendben is volt. Aztán elkezdték kibontani őket, és a dolgokat a megfelelő helységekbe elrakni: ágyneműt és ruhát a hálószobába (ami akasztón volt, azt be is tették a szekrénybe), konyhafelszerelést a konyhába, egy-két apróságot pedig a nappaliban hagytak. Hipp-hopp megvoltak, akkor jött még egy csomó papírmunka és kész is voltunk.

A csomagban jött egy kosár is, amit párom édesanyja készített gyékényből. Ezt a kosarat a lányok szokták alvásra használni, de az utóbbi egy évben csak a Lizát láttam benne. Most ahogy a kosarat elhelyeztem a kanapé egyik felén, Liza rögtön bele is költözött. Aztán pár óra alvás után kimászott. Akkor jött az Explorer és ő is aludt benne egyett. Közben Liza is megint megkívánta a kosarat, úgyhogy megpróbált bemászni Expi mellé. De ez a kosár szigorúan egy macskás, úgyhogy ki kellett várnia a sorát. Türelmesen aludt addig a kanapé háttámláján (ahol amúgy is szokott) és amikor végre felszabadult a kosár, bent is volt. Aztán az Expi nézet bután, hogy akkor ő most hogy fog oda visszajutni?