Friday, August 20, 2010

E.R.

Már itthon vagyunk ám, megvolt a hosszú autós túránk. Fantasztikus volt, jön majd a részletes beszámoló. Most csak hirtelen pár mondat, hogy ne legyenek olyan nagy hézagok állandóan ebben a blog-ban.

Elkezdődött a munka nekem is jobban, most a héten már a gyerekek is elkezdtek suliba járni. Van dolgom bőven, nem unatkozom. Mostanában lelkesen küzdök az adatbázisunkkal, mert néha kicsit nehéz az épp megfelelő adatokat előhalászni belőle. De haladok, és azt hiszem a jó irányba. :) Bálint is dolgozik lelkesen, és náluk még nyári szünet sincs. Úgyhogy nem unatkozunk továbbra sem.

Gondolkozom, hogy valami különösebb, említésre méltó történt-e mostanában, de nem ugrik be hirtelen semmi. Ja, de. Jártam az E.R.-on, azaz a sürgősségin. :) Szerencsére semmi komoly, már teljesen rendben vagyok, nem kell aggódni, megijedni stb. Pár hete kicsit furcsán kezdtem érezni magam, fájt ha nagy levegőt vettem, vagy ha lehajoltam stb. Elmentem a dokimhoz. Először pericarditis-re (a szív körüli izmok gyulladása) gyanakodott, de az EKG nem mutatott semmit. A másik tippje costochondritis (bordaporcgyulladás) volt. Megoldás mindkettőre ugyanaz: fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszer. Az egy darabig hatott, aztán nem. Szerda este nagyon fájt az egész mellkasom-hátam, alig aludtam, hajnalban felébredtem kb. a fájdalomra, kimentem mosdóba. Aztán amikor nagyon vacakul voltam, szóltam Bálintnak, hogy vigasztaljon már meg. Mire felébredt és jött utánam, épp elájultam. Segített eldőlni, hogy ne essek nagyot a fürdőben. Talán 1-2 másodperc lehetett, gyorsan magamhoz is tértem. Megbeszéltük, hogy kihívjuk a mentőket.

Először a tűzoltók jöttek, megvizsgáltak, volt EKG is, de szerencsére mindent rendben találtak. Aztán jöttek a mentősök is, bevittek a kórházba, biztos ami biztos. Nem voltak benne biztosak, hogy mi bajom van. Kórházban újabb EKG, vérvétel, itattak velem vmi öblítőszer szerű vackot (állítólag segített kiszűrni a lehetőséget, hogy a nyelőcsövemmel van gond). Aztán pár óra alatt megállapították, hogy valószínűleg bordaporcgyulladásom van. Megoldás: fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszer. Csak nagyobb adagban, mint előtte.

Bálint bent volt velem a kórházban, azt a napot ő is kihagyta. De miután megállapították, hogy semmi extra bajom, szépen haza is küldtek. Itthon aztán nem győztem szedegetni magamról az EKG-hez kellő kis matricákat.. A kórház egyébként szép volt, jól felszerelt, és bár dokit nem láttam, de a doktor asszisztense, aki vizsgált, nagyon figyelmes és alapos volt, ráadásul mindent szépen elmagyarázott.