Vettünk kókuszdiókat. Fiatalt és öreget is. Az "öreget" ismeritek ti is, az a nagy barna cucc, aminek a belsejében van a kókusz hsija és leve. A lé, mint megtudtuk, nem kókusztej, hanem kókusz víz. Úgy is néz ki, átlátszó, víz szerű. A kókusztejet úgy csinálják, hogy a kókusz húsát összeturmixolják a kókuszvízzel, majd leszűrik. Mi is megpróbáltuk, de nem sok íze volt. A husija nekem ízlett, páromnak az sem annyira.
Aztán később kinyitottuk a fiatal kókuszdiót is. Ez roppant érdekesen néz ki. Az a szőrös cucc rajta állítólag fehérítőtől ilyen színű, ami állítólag nem mászik be az ehetőr részekbe. Ennek a leve nagyon finom, édes kókusz. A husija puha, vékony, nem annyira ízes, de finom.
Kinyitni egyiket sem volt ördöngősség, találtunk a Youtube-on jó videókat, hogy hogyan kell csinálni. Szerencsére egy késem sem látta kárát a dolognak, és a konyha is egyben maradt. :)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Posts
No comments:
Post a Comment