Stanford

Én mindig azt hittem, hogy Amerikában minden új, műanyag, csillogó, giccses és hasonlók. De nem egészen. A Stanford például kifejezetten szép. A campus hatalmas, én rendszeresen eltévedtem rajta - térképpel a kezemben..

Az épületek szépek, szép árkádos folyosók, parkosított minden, hatalmas szomorú fűzfák és egyebek, kültéri szobrok (főleg modern alkotások, de van egy rész, ahol csupa Rodin szobor található), szökőkutak. A könyvtárépület, ahol a napomat töltöttem, igen szép. Az olvasóteremnek, ahol leültem, hatalmas gótikus ablakai vannak, de a fölső részük nyitható, az asztalokban természetesen van 110V, hogy be tudd dugni a laposod, mindenhol ott vannak a kis izék a falon, amik a vizet spriccelik tűz esetén, de a fal hibátlan, tiszta, a lépcső és a korlátja nem kopott, de van ott régi nyomdagép is kiállítva.

Megnéztem, hogy merre van az én könyvem, melyik raktárban - ugyanis találtam egy táblát, amin ez szépen érthetően le volt írva. Nekiindultam megkeresni azt a raktárat. Találtam is a kupolás folyosó egyik oldalán egy hatalmas kétszárnyú ajtót, felette a felirat "West Stacks" (az a raktár, ahol az én könyveimnek is lenniük kell). Félve kinyitottam az ajtót. Ott egy másik világ fogadott. A mennyezetett én is elértem felnyújtott kézzel, az egész több szintes helységben nem volt más csak fém állványokon rengeteg könyv és természetesen kicsi lépcsők a közlekedéshez. Felmentem a raktár 7. szintjére (a 4.-ről kezdtem, de így sem lépcsőztem többet 2 emeletnyinél) és nem sok keresgélés után meg is találtam a könyveket. Felkaptam őket, levonultam az olvasóterembe és nekiálltam kijegyzetelni/megnézni őket.

Egyszercsak valami hihetetlen visító hangot hallottam. Körbenéztem, hogy a többiek mit csinálnak, de mindenki olvasott.. Gondoltam, akkor én is. De aztán egy lány, aki valamivel előttem ült, elkezdett összepakolni. A többiek is. Akkor észrevettem, hogy villog az egyik tűzriasztó. Összeszedtem én is a holmim, és a többiekkel együtt elhagytam az épületet. Kb. negyed órát vártunk a könyvár előtt, amikor mondták, hogy visszamehetünk. Azt hiszem csak tesztelték a rendszert. Roppant aranyos volt, ahogy mindenki nagyon nyugodtan, nagyon rendesen, de elhagyta az épületet, pedig senki nem szólt. Talán csak a zaj volt elviselhetetlen?