Gyalog az USA-ban

Reggel autó nélkül maradtam. Ugyanis rájöttünk, hogy a Cadillac-en elöl nincs rendszám, így párom nem mert azzal menni dolgozni. Én meg autó nélkül nem igazán tudok kimozdulni. Bevallom, egész jól elvoltam itthon is. Találtam Food Channel-t a tv-n, úgyhogy megnéztm egy csomó receptet. Közben találtam több tele-shopping műsort is, árultak fürdőköpenyt, porszívót, elektromos portörlőt, mindent. De van egy külön ékszer csatorna is.

Aztán délután elmentem postára. Fel kellett adni Írországba egy levelet. A Google Maps szerint volt egy posta nem messze tőlünk, gondoltam az jó program lesz. Amikor elindultam, még picit csepergett, kapucnit is húztam. Aztán később kisütött a nap és egész meleg lett. Elértem a kereszteződéshez, ahol jobbra kellett volna fordulnom, de mivel rosszul emlékeztem, én bizony balra kanyarodtam. A címet tudtam, de a házszámok itt néha egész érdekesen növekednek, néha újrakezdődnek, úgyhogy jó darabig nem jöttem rá, hogy rossz helyen vagyok. Amikor gyanús lett, hogy nem jó oldal, akkor átmentem az úttest és egy vonatsín túloldalára. Ott elindultam visszafele. De onnan meg nem tudtam visszajönni az úttest innenső oldalára. Végül hatalmas kerülővel egy hídon átkelve és egy domboldalon leereszkedve megoldottam. Akkor már egész közel voltam a célhoz, csak vissza kellett sétálnom a postáig. Ott persze hatalmas sor fogadott, és mindenféle furcsa kiírások, amikkel nem pontosan tudtam mit kezdeni. Végül leemeltem a polcról egy csomag borítékot, egyet kivettem, beletettem a levelet és átadtam a postáslánynak. Kedves volt, segítőkész. Amikor végeztem, kb. 20 perc alatt hazasétáltam. Idefele kb. 55-60 percig tartott az út...

Nem túl jó gyalogosként az USA-ban. Persze arról nem az USA tehet, hogy én rossz irányba kanyarodtam, de sehol nem volt egy nyavajás zebra, hogy vissza tudjak jönni az úttesten, ha már egyszer a másik oldalára keveredtem, esetleg oda születtem....