Busszal a Stanford-ra

Ma megint a Stanfordon kezdtem a napot. Párom reggel elvitt reggelizni, aztán kikísért a buszmegállóba, ami ott volt 1 perc sétára. A busz jött az ígért időben, felszálltam. Tudtam, úgy nagyjából, hogy hol akarok leszállni. De sejtésem sem volt róla, hogy hogyan működnek itt a buszok. Vettem egy vonaljegyet a sofőrtől. Valójában csak bedobtam a pénzt, jegyet nem nyomtatnak.

Aztán leszálltam ahol le kellett, és vártam a következő buszra. Azon napijegyet vettem, mert úgy számoltam, hogy azzal jobban járok. Arról egy megállóval hamarabb szálltam le, mint kellett volna, de nem volt vészes, már így is a Stanford mellett jártunk.

Ebéd után eljöttem a könyvtárból és elindultam haza. Nos, ez igen sokáig tartott. Tudtam, hogy milyen busz kell nekem, és hogy mikor indul, de sajnos sikerült lekésnem. Még láttam elmenni a megállóból.. Úgyhogy vártam fél órát az állomáson, mire jött a buszom - sajnos ritkán járó példányt választottam magamnak. Az elvitt volna egészen aMountain View-i Lighrtail állomásig, ami engem hazáig visz. Igenám, de én egyszercsak lepattantam a buszról, mert megláttam egy bevásárlóközpontot. Gondoltam, akkor most útközben veszek hamit estére, és akkor nem kell külön elmennem. Úgyis napijegyem van, nem vesztek semmit. Nem így történt, nem értem el a következő buszt, úgyhogy fél helyett egy órát töltöttem el annak a megállónak a környékén. A Lightrail-lel mázlim volt, alig vártam rá, már indultunk is.

Itthon pikk-pakk rendet raktam, megetettem a lányokat meg ilyesmik, mert aztán jött a kolleganőm, Jennifer. Gondoltuk ma hobbizós estét csapunk. Ő nemrég járt Guatemalában gyakorlótanításon, az ott készült képeit akarta berakni egy scrapbooking albumba. Én néztem, hogy hogyan csinálja, aztán elkezdtem én magam is képeket válogatni hasonló célokra. Aztán főztünk és ettünk vacsit (pesto-s tészta salival). Párom kicsit később ért haza, ő nem tudott velünk vacsizni, de a hami neki is nagyon ízlett. Jó volt, hogy itt volt Jenn. Este amikor elment, Expivel kikísértük az autóhoz. Expi eleinte nagyon lelkes volt, de aztán az utcán már megijedt kicsit, idővel fel is kellett vennem. :)