Wednesday, May 21, 2008

SFO - MUC - BUD

Reggel mindketten dolgozni mentünk. Én még ettem reggelit otthon, de párom inkább a munkahelyét választotta. Nem igazán volt oda a fekete rozskenyérért, és a feltétek is eléggé elfogytak. Nekem rendhagyó napom volt a munkahelyemen, ma volt a Water Wizard Festival (Vízvarázsló Fesztivál). Volt kb. 12 kis sátor előadókkal és kb. 300 gyerek, valamint néhány önkéntes, és természetesen a munkahelyem dolgozói. A téma a víz volt, a víz szerepéről, tisztántartásáról, fontosságáról, víziállatokról volt szó a standokban. Voltak előadók az önkormányzattól, a vízművektől, valamilyen madártani intézettől, voltak víz- és talajvizsgálók, volt két park ranger is. Ebédidőben a gyerekeket egy kéttagú zenekar szórakoztatta, akik mindenféle esődalokat adtak elő a gyerekek közreműködésével. A program után természetesen nagy pakolásba kezdtünk, le kellett bontani az összes sátrat, asztalokat és székeket visszavinni az irodába stb. Egy darabig segítettem, aztán megebédeltem és eljöttem, mert még volt dolgom bőven otthon, hogy el tudjunk indulni.

Ahogy hazaértem, felkaptam a lányokat és elivttem őket a panzióba. Most a panzió mögött a parkolóban álltam meg, nem mellette. Így láttam a panzió hátulját is, a berendezett szobát. Egy kisebb helység, a macskákat ide engedik ki a ketrecekből. Az egyik oldalon csupa üvegfal, volt benne egy nádkanapé, néhány párna, játékok, kaparófa és kosarak is. Barátságos macskakörnyezet, remélem a lányok is így gondolják. :)

Aztán hazasiettem és gyorsan bepakoltam a bőröndökbe. Később hazaért párom is, nem sokkal a tervezett indulásunk előtt. Gyorsan összeszedtünk mindent, ami még eszünkbe jutott, hogy kellhet, aztán elindultunk a reptérre autóval. Útközben még felkaptunk egy fülhallgatót párom munkahelyéről, hogy a gépen tudjunk normálisan filmet nézni. A reptér közelében az autópálya eléggé lelassult, izgultunk nagyon, hogy a végén még lekéssük a gépet. Az autót letettük a Long Term Parking parkolóházban és siettünk a check-in-hez. Szerencsére párom megcsinálta a check-in-t online, úgyhogy éppen csak leadtuk a bőröndjeinket. A security vizsgálaton fennakadtunk, mert volt nálunk ásványvíz és két joghurt is. Elfelejtettem, hogy azt még pont előtte kellett volna elfogyasztani... Utána már csak mentünk a kapunkhoz, ahol már elkezdték beengedni az utasokat a gépre. Eleinte csak bizonyos részekbe, és amúgy is nagy volt a tömeg, de azért lassan mi is odasétáltunk. Felszálltunk a gépre, jó nagy volt. Középen ültünk, sajnos nem kaptunk ablaknál helyet. Volt saját képernyőnk, és filmet is magunknak választhattunk.

Én megnéztem egy filmet: 27 Dresses (27 ruha). Aranyos, kedves, romantikus kis film. Jane önzetlen, jólelkű, segítőkész, "always the bridesmaid, never the bride" (mindig koszorúslány, sosem menyasszony), aki titokban arra vár, hogy elérkezzen az ő nagy napja is... A film közben kaptunk vacsorát. Én tésztát kértem, paradicsomos-gombás pennét kaptam, jár még hozzá egy zsömle vajjal és volt desszert is: fél eper, kis tejszínhab és valami csokis-kakaós süteményszerű. A film után aludtam egyet. Amikor többedszer felébredtem már Európa felett jártunk. Akkor nekiálltam egy új filmnek: Bucketlist (még nem vagyok benne biztos, mi lenne a jó fordítás). Két halálos beteg kijelentkezik a korházból, hogy egy kicsit világot lássanak. Jack Nicholson és Morgan Freeman játszik benne. A film érdekes volt, nagyon tetszett, az volt, amit ettől a két fazontól vártam. Éppen sikerült időben befejeznem, mielőtt leszálláshoz lekapcsolták képernyőket. Közben kaptunk reggelit: gyümölcssalit, omlettet, zsömlét vajjal és lekvárnak kikiálltott valamivel, és egy pohár teát is, az nagyon jól esett.

Élveztem a repülést. Az ablakok mindenhol le voltak húzva, úgyhogy aránylag sötét volt a gépen, sokan aludtak. Jó volt így utazni: mozi, vörösbor, rágcsálnivaló (az út elején, vacsi előtt italt és perecet osztottak). Később betakróztam, hátradöntöttem az ülést és aludtam egyet. Most így Münchenben este 7 óra van. Én még nem tudom, hogy érzem magam, kicsit kómás vagyok és kívül az időn. Majd meglátjuk péntek reggel helyett mikor ébredek. :)

Münchenben kb. három óránk volt átszállni.

No comments:

Post a Comment