Elkészült az ing

Reggel levittem Expit sétálni egyet. Az erkélyen sokat tartózkodik a kislány, de sétálni már igen rég voltunk, pedig azt is szereti nagyon. Aztán elmentem a dokihoz, mert még mindig köhögök. Illetve már valójában kb. nem is, de párom elzavart, nem volt menekvés. Meghallgatta a tüdőmet, nem hallott benne semmi rosszat, úgyhogy minden rendben.

Viszont. A dokinál természetesen megint az asszisztens fogadott, lemázsált, megmérte lázamat, vérnyomásomat. Aztán megkérdezte, hogy köhögök-e. Mondtam, hogy néha. Erre elment, és hozott egy maszkot. Ráadásul az orvosi szoba, ahol voltunk, írtó büdös volt. Mint mondta, épp most fertőtlenítették, mert volt itt egy másik köhögő beteg is.

A látszat kedvéért a dokinál én is köhécseltem vagy kétszer, aminek az lett az eredménye, hogy majdnem kaptam valami inhalátort. De szerencsére sikerült lebeszélnem a dokit a dologról. A mézes tej többet használ nekem.

Aztán délután elmentem egy College-ba, hogy érdeklődjek egy képzésük iránt. Gondoltam, ha már állást nem találok, akkor tanulok valamit. Ez orvosi-titkárnő képzés lett volna, de sajnos hamar kiderült, hogy mivel sem zöld kártyám, sem tanulói vízumom nincs, ebben az intézetben nem tudok tanulmányokat folytatni. Marad a volunteer munka és az álláskeresés.

Ja, és este megvarrtam az inget. Illetve készítettem gomblyukakat, és rávarrtam a gombokat. Páromnak is tetszik, jól is áll neki. Lefotózni még nem sikerült, de amint elkapom, felteszem a képet is.