A messzelátó

Ma estefele bementem páromért a munkahelyére. Vacsizni. Meg hazahozni a legújabb szerzeményünket: egy teleszkópot. Nehéz és nagy doboza van. Valójában kettő, mert láb is jár hozzá. Aztán itthon rájöttem, hogy sokkal több doboza van, és még azon belül is csomó pukkanós zsákba van csomagolva minden. Úgyhogy mire kicsomagoltunk és a teleszkópot összeállítottuk, a nappalit elöntötte a doboz áradat.

Mi meg fogtunk magunkat, és leléptünk. Természetesen ki kellett próbálni, mit látunk az új "csővel". Először csak két közeli parkot látogattunk meg, de egyrészt mindkettő zárva volt, másrészt a bejáratnál ill. a parkolónál lámpa égett, ami igencsak zavaró, ha az ember a csillagokat szeretné nézegetni. Úgyhogy lementünk Coyote Lake-hez, arról a parkról tudtuk, hogy nyitva van, és elég sötét is van arrafele.

Az út egy óráig tart, és sötétedés után már a tájból sem sok látszik. Sajnos, mert a Coyote Lake környékén az erdőben biztosan szép lehet az út. A parkolót megtaláltuk most is könnyen, de sajnos itt is világított egy lámpa - a kempinghez tartozó mosdó lámpája. Sebaj, bementünk az épület mögé, hogy takarásban legyünk. Felállítottuk a teleszkópot, párom betájolta és elkezdtük az eget kémlelni. Egyszercsak felfedeztük a Jupiter-t. Az nagyon szép volt, látszottak a csíkjai meg három holdját is láttuk a távcsővel. Megnéztük óvatosan a Hold-at is, de csak kicsit, mert így teliholdkor elég rendesen világít.

Ma ügyes voltam, jól felöltöztem, nem fáztam: volt rajtam bolyhos meleg biciklisnaci (kb. ujjatlan kezes-lábas), 3 pulcsi (egy abból páromé, a nagymamája kötötte és extra meleg), farmer, vastag túrazokni és túracipő, valamint egy széldzseki. Mindezekre szükségem is volt, de végre nem fáztam.

Jó későn indultunk, az út is egy óra oda is, vissza is, az eget is kémleltük, a vége az lett, hogy hajnali 4-kor kerültünk ágyba. Másnap az átlagnál kicsit tovább aludtunk, és másnap kicsit butábbak és fáradtabbak voltunk.