Thursday, June 5, 2008
Itthon
Ma mindketten voltunk, párom itthonról dolgozott. Pontosan nem tudom milyen megfontolásból, azt hiszem leginkább csak nem volt kedve reggel elindulni itthonról. Ennek örömére viszont nem menekült meg az ebéd elől. :) Aztán estefele levittük a lányokat sétálni egyet, ugyanis Expi már kaparta az ajtót, hogy ideje lenne a mai sétának. Megszokta, hogy amikor párom 5-7 között valamikor hazaér, akkor séta van. Most, hogy itthon volt párom, a macskának csak az időre kellett figyelnie, és úgy láttam jól megy neki a dolog, 6 óra környékén jelzett. :)
Wednesday, June 4, 2008
Mini Potluck
Az eredeti tervek szerint ma Potluck lunch lett volna a munkahelyemen. A potluck (kb. zsákbamacska) úgy néz ki, hogy mindenki hoz valamennyi hamit, és azt esszük, lehetőleg egymásét. A hivatalos nagy Potluck elmaradt, de Linda és én azért vittünk hamit a többieknek is. Ő fincsi tésztasalátát hozott én pedig hortobágyi palacsintát készítettem. Gondoltam megmutatom nekik, milyen a magyar konyha. Nem tudom mennyire tetszett nekik, nem igazán nyilatkoztak, bár az egyik srác kért repetát, amit jó jelnek tekintettem. :)
Tuesday, June 3, 2008
MLK Library Trip
Reggel Nicolával konditeremben jártunk. Az idő kicsit felhős, úgyhogy az úszást kihagytuk.
Aztán én elmentem az MLK (Martin Luther King) Library Trip-re (könyvtárlátogatás). Az apartmankomplex szervezésében mentünk, négyen. Egy anyuka és lánya, a programvezető és én. Felültünk a villamosra, aztán leszálltunk San Jose belvárosában, elsétáltunk a könyvtárig. Ott elengedett minket a programvezető, azt mondta, szívesen visszakísér minket, de ha akarunk, mehetünk magunk is. Az önjáró módot választottuk.
Aztán én elmentem az MLK (Martin Luther King) Library Trip-re (könyvtárlátogatás). Az apartmankomplex szervezésében mentünk, négyen. Egy anyuka és lánya, a programvezető és én. Felültünk a villamosra, aztán leszálltunk San Jose belvárosában, elsétáltunk a könyvtárig. Ott elengedett minket a programvezető, azt mondta, szívesen visszakísér minket, de ha akarunk, mehetünk magunk is. Az önjáró módot választottuk.
Monday, June 2, 2008
Szokásos program
Reggel szokás szerint Nicolával 9-kor találkoztunk és mentünk konditerembe. Ő még úszott egyet a medencében, én azt most kihagytam, elfelejtettem fürdőrucit vinni magammal. Később visszavittem neki a matracot, és cserébe megkaptam a növénykéimet amiket nála szállásoltam el a hétre, amíg nem voltunk itthon. Kicsit trécseltünk, aztán hazajöttem, ebédeltem, aztán itthon ténykedtem szép csendben.
Sunday, June 1, 2008
Film - grill - film
Reggeli után filmet néztünk: Mission Impossible első részét. Nem igazán figyeltem, mert én közben nekiláttam Edit barátnőmtől karácsonyra kapott keresztszemes kép hímzésének. Koradélutánra áthívtuk párom két kollégáját grillezni - egyikük itt van Dublinból látogatóban, a másikat meg csak úgy. A grillezés jól sikerült - most friss húsból sütöttünk hamburgert, nem mirelitből, ez sokkal finomabb. Aztán megint filmet néztünk - négyesben. Egy jó régi James Bond filmet, Sean Connery alakította a 007-es ügynököt. Jó volt, néha nagyokat nevettünk rajta, egészen aranyos játékszerei voltak Mr. Bond-nak. A fiúk egész jól elmaradtak, de azért örültünk nekik.
Saturday, May 31, 2008
Alvás
Vendégeink még tettek egy gyors túrát San Francisco-ban, ezúttal biciklivel. A reptérre menet még beugrottak, felkapták a bőröndjeiket és elhúztak. Mi pedig eldőltünk aludni - gondoltuk most már tényleg kialusszuk magunkat és az időeltolódás miatti zavarodottságunkat. :)
Friday, May 30, 2008
Munkanap
Ma meglepetésszerűen megjelentem a munkahelyemen. Nem számítottak rám, de miután a vendégek ma a Yosemite Nemzeti Parkba mentek kirándulni, párom dolgozik, gondoltam én sem maradok itthon egyedül. Örültek nekem, éppen két csoport is érkezettm, és Jennifer, aki általában tanít, épp nem volt itt.
Munka után korán hazajöttem, kicsit kitakarítottam. Aztán este elmenünk négyesben vacsorázni. Arya nevű helyre mentünk, kicsit odébb van, de a leírás alapján jól hangzott. Azt írták "global kitchen", ami náluk amerikai, olasz és perzsa ételeket jelentett. A hely dekorációja perzsa lehetett, nem volt túldíszített, ízléses volt. Finomat ettünk mindannyian, hármasban elfogyasztottunk egy palack vörösbort is (a sofőrünk nem ivott), és még desszeret is kóstoltunk. Aztán igencsak jóllakva és elfáradva hazagurultunk (autóval) és eltüntünk ágyikóinkba.
Munka után korán hazajöttem, kicsit kitakarítottam. Aztán este elmenünk négyesben vacsorázni. Arya nevű helyre mentünk, kicsit odébb van, de a leírás alapján jól hangzott. Azt írták "global kitchen", ami náluk amerikai, olasz és perzsa ételeket jelentett. A hely dekorációja perzsa lehetett, nem volt túldíszített, ízléses volt. Finomat ettünk mindannyian, hármasban elfogyasztottunk egy palack vörösbort is (a sofőrünk nem ivott), és még desszeret is kóstoltunk. Aztán igencsak jóllakva és elfáradva hazagurultunk (autóval) és eltüntünk ágyikóinkba.
Thursday, May 29, 2008
Macskafelvétel
Reggel korán ébredtünk, úgy 6 óra körül. Pedig tegnap este (vagy inkább ma hajnalban) jó későn feküdtünk le. Sajnos működik a jet-lag, még kell egy kis idő, amíg átállunk. Kihasználtuk viszont a korai ébredést. Reggeli után elvittem páromat dolgozni, aztán mentem tovább a macsekokért. Most beengedtek a ketrecekhez. A lányok épp bent voltak, de messziről megismertek, odajöttek a ketrec elejéhez, dugdozták a kis kobakjukat simogatásért. Felkaptam őket, fizettem aztán már indultunk is haza. Kicsit macskaszaguk van, de jól néznek ki, és úgy fest lelkileg sem viselte meg őket a dolog.
Amikor hazaértem, épp ébredeztek a vendégek. Ők nem reggeliztek, mert ma párom munkahelyén ebédeltünk, és arra spórolták a helyet. :) Két autóval mentünk, én elök, ők pedig követtek. Ebéd után ők elhúztak San Francisco-ba, én pedig megvártam páromat és hazajöttünk.
Amikor hazaértem, épp ébredeztek a vendégek. Ők nem reggeliztek, mert ma párom munkahelyén ebédeltünk, és arra spórolták a helyet. :) Két autóval mentünk, én elök, ők pedig követtek. Ebéd után ők elhúztak San Francisco-ba, én pedig megvártam páromat és hazajöttünk.
Wednesday, May 28, 2008
Újra az óperenciás tengeren is túl
Este érkeztünk. Valamivel a tervezett idő előtt szállt le a gép, az úton minden rendben volt, de a végén már nagyon untam magam. Nem igazán tudtunk aludni, mert nappal jöttünk. A filmválaszték ugyanaz volt, mint a másik irányba. Most megnéztem a Juno c. filmet, egész érdekes volt. Aztán párommal együtt később rajzfilmeket néztünk.
Leszállás után átjöttünk újra az útlevélvizsgálaton, vízum macerán, vámon és már mehettünk is az autóhoz. Ott volt a helyén, éppen csak jó poros lett az egy hét alatt. Hazavezettem, ahol már vártak vendégeink. Gyorsan kipakoltunk, megvacsoráztunk aztán alvás. Ránk fért nagyon, igen hosszúra sikeredett ez a mai nap.
Leszállás után átjöttünk újra az útlevélvizsgálaton, vízum macerán, vámon és már mehettünk is az autóhoz. Ott volt a helyén, éppen csak jó poros lett az egy hét alatt. Hazavezettem, ahol már vártak vendégeink. Gyorsan kipakoltunk, megvacsoráztunk aztán alvás. Ránk fért nagyon, igen hosszúra sikeredett ez a mai nap.
Wednesday, May 21, 2008
SFO - MUC - BUD
Reggel mindketten dolgozni mentünk. Én még ettem reggelit otthon, de párom inkább a munkahelyét választotta. Nem igazán volt oda a fekete rozskenyérért, és a feltétek is eléggé elfogytak. Nekem rendhagyó napom volt a munkahelyemen, ma volt a Water Wizard Festival (Vízvarázsló Fesztivál). Volt kb. 12 kis sátor előadókkal és kb. 300 gyerek, valamint néhány önkéntes, és természetesen a munkahelyem dolgozói. A téma a víz volt, a víz szerepéről, tisztántartásáról, fontosságáról, víziállatokról volt szó a standokban. Voltak előadók az önkormányzattól, a vízművektől, valamilyen madártani intézettől, voltak víz- és talajvizsgálók, volt két park ranger is. Ebédidőben a gyerekeket egy kéttagú zenekar szórakoztatta, akik mindenféle esődalokat adtak elő a gyerekek közreműködésével. A program után természetesen nagy pakolásba kezdtünk, le kellett bontani az összes sátrat, asztalokat és székeket visszavinni az irodába stb. Egy darabig segítettem, aztán megebédeltem és eljöttem, mert még volt dolgom bőven otthon, hogy el tudjunk indulni.
Ahogy hazaértem, felkaptam a lányokat és elivttem őket a panzióba. Most a panzió mögött a parkolóban álltam meg, nem mellette. Így láttam a panzió hátulját is, a berendezett szobát. Egy kisebb helység, a macskákat ide engedik ki a ketrecekből. Az egyik oldalon csupa üvegfal, volt benne egy nádkanapé, néhány párna, játékok, kaparófa és kosarak is. Barátságos macskakörnyezet, remélem a lányok is így gondolják. :)
Aztán hazasiettem és gyorsan bepakoltam a bőröndökbe. Később hazaért párom is, nem sokkal a tervezett indulásunk előtt. Gyorsan összeszedtünk mindent, ami még eszünkbe jutott, hogy kellhet, aztán elindultunk a reptérre autóval. Útközben még felkaptunk egy fülhallgatót párom munkahelyéről, hogy a gépen tudjunk normálisan filmet nézni. A reptér közelében az autópálya eléggé lelassult, izgultunk nagyon, hogy a végén még lekéssük a gépet. Az autót letettük a Long Term Parking parkolóházban és siettünk a check-in-hez. Szerencsére párom megcsinálta a check-in-t online, úgyhogy éppen csak leadtuk a bőröndjeinket. A security vizsgálaton fennakadtunk, mert volt nálunk ásványvíz és két joghurt is. Elfelejtettem, hogy azt még pont előtte kellett volna elfogyasztani... Utána már csak mentünk a kapunkhoz, ahol már elkezdték beengedni az utasokat a gépre. Eleinte csak bizonyos részekbe, és amúgy is nagy volt a tömeg, de azért lassan mi is odasétáltunk. Felszálltunk a gépre, jó nagy volt. Középen ültünk, sajnos nem kaptunk ablaknál helyet. Volt saját képernyőnk, és filmet is magunknak választhattunk.
Én megnéztem egy filmet: 27 Dresses (27 ruha). Aranyos, kedves, romantikus kis film. Jane önzetlen, jólelkű, segítőkész, "always the bridesmaid, never the bride" (mindig koszorúslány, sosem menyasszony), aki titokban arra vár, hogy elérkezzen az ő nagy napja is... A film közben kaptunk vacsorát. Én tésztát kértem, paradicsomos-gombás pennét kaptam, jár még hozzá egy zsömle vajjal és volt desszert is: fél eper, kis tejszínhab és valami csokis-kakaós süteményszerű. A film után aludtam egyet. Amikor többedszer felébredtem már Európa felett jártunk. Akkor nekiálltam egy új filmnek: Bucketlist (még nem vagyok benne biztos, mi lenne a jó fordítás). Két halálos beteg kijelentkezik a korházból, hogy egy kicsit világot lássanak. Jack Nicholson és Morgan Freeman játszik benne. A film érdekes volt, nagyon tetszett, az volt, amit ettől a két fazontól vártam. Éppen sikerült időben befejeznem, mielőtt leszálláshoz lekapcsolták képernyőket. Közben kaptunk reggelit: gyümölcssalit, omlettet, zsömlét vajjal és lekvárnak kikiálltott valamivel, és egy pohár teát is, az nagyon jól esett.
Élveztem a repülést. Az ablakok mindenhol le voltak húzva, úgyhogy aránylag sötét volt a gépen, sokan aludtak. Jó volt így utazni: mozi, vörösbor, rágcsálnivaló (az út elején, vacsi előtt italt és perecet osztottak). Később betakróztam, hátradöntöttem az ülést és aludtam egyet. Most így Münchenben este 7 óra van. Én még nem tudom, hogy érzem magam, kicsit kómás vagyok és kívül az időn. Majd meglátjuk péntek reggel helyett mikor ébredek. :)
Münchenben kb. három óránk volt átszállni.
Ahogy hazaértem, felkaptam a lányokat és elivttem őket a panzióba. Most a panzió mögött a parkolóban álltam meg, nem mellette. Így láttam a panzió hátulját is, a berendezett szobát. Egy kisebb helység, a macskákat ide engedik ki a ketrecekből. Az egyik oldalon csupa üvegfal, volt benne egy nádkanapé, néhány párna, játékok, kaparófa és kosarak is. Barátságos macskakörnyezet, remélem a lányok is így gondolják. :)
Aztán hazasiettem és gyorsan bepakoltam a bőröndökbe. Később hazaért párom is, nem sokkal a tervezett indulásunk előtt. Gyorsan összeszedtünk mindent, ami még eszünkbe jutott, hogy kellhet, aztán elindultunk a reptérre autóval. Útközben még felkaptunk egy fülhallgatót párom munkahelyéről, hogy a gépen tudjunk normálisan filmet nézni. A reptér közelében az autópálya eléggé lelassult, izgultunk nagyon, hogy a végén még lekéssük a gépet. Az autót letettük a Long Term Parking parkolóházban és siettünk a check-in-hez. Szerencsére párom megcsinálta a check-in-t online, úgyhogy éppen csak leadtuk a bőröndjeinket. A security vizsgálaton fennakadtunk, mert volt nálunk ásványvíz és két joghurt is. Elfelejtettem, hogy azt még pont előtte kellett volna elfogyasztani... Utána már csak mentünk a kapunkhoz, ahol már elkezdték beengedni az utasokat a gépre. Eleinte csak bizonyos részekbe, és amúgy is nagy volt a tömeg, de azért lassan mi is odasétáltunk. Felszálltunk a gépre, jó nagy volt. Középen ültünk, sajnos nem kaptunk ablaknál helyet. Volt saját képernyőnk, és filmet is magunknak választhattunk.
Én megnéztem egy filmet: 27 Dresses (27 ruha). Aranyos, kedves, romantikus kis film. Jane önzetlen, jólelkű, segítőkész, "always the bridesmaid, never the bride" (mindig koszorúslány, sosem menyasszony), aki titokban arra vár, hogy elérkezzen az ő nagy napja is... A film közben kaptunk vacsorát. Én tésztát kértem, paradicsomos-gombás pennét kaptam, jár még hozzá egy zsömle vajjal és volt desszert is: fél eper, kis tejszínhab és valami csokis-kakaós süteményszerű. A film után aludtam egyet. Amikor többedszer felébredtem már Európa felett jártunk. Akkor nekiálltam egy új filmnek: Bucketlist (még nem vagyok benne biztos, mi lenne a jó fordítás). Két halálos beteg kijelentkezik a korházból, hogy egy kicsit világot lássanak. Jack Nicholson és Morgan Freeman játszik benne. A film érdekes volt, nagyon tetszett, az volt, amit ettől a két fazontól vártam. Éppen sikerült időben befejeznem, mielőtt leszálláshoz lekapcsolták képernyőket. Közben kaptunk reggelit: gyümölcssalit, omlettet, zsömlét vajjal és lekvárnak kikiálltott valamivel, és egy pohár teát is, az nagyon jól esett.
Élveztem a repülést. Az ablakok mindenhol le voltak húzva, úgyhogy aránylag sötét volt a gépen, sokan aludtak. Jó volt így utazni: mozi, vörösbor, rágcsálnivaló (az út elején, vacsi előtt italt és perecet osztottak). Később betakróztam, hátradöntöttem az ülést és aludtam egyet. Most így Münchenben este 7 óra van. Én még nem tudom, hogy érzem magam, kicsit kómás vagyok és kívül az időn. Majd meglátjuk péntek reggel helyett mikor ébredek. :)
Münchenben kb. három óránk volt átszállni.
Subscribe to:
Posts (Atom)